kaktusz.

Tudod,
ha az ember mindig azt tenné,
amit helyesnek ítél,
akkor mindig bátran nézhetne
mindenkinek a szemébe,
nem kellene titkolózni,
nem kellene senkit megtagadni,
nem kellene hazudni,
meg lehetne őrizni a szeretetet,
és a szerelmet egymás mellett,
nem ölné meg az egyik a másikat,
mert ami helyénvaló,
az mindenkinek helyénvaló,
ha mégse,
az már a másik hibája,
habár csak morzsa,
amit adhatok,
de ebben a morzsában
benne van az egésznek a szeretete,
a szeretet íze, a szeretet ereje,
a szeretet önzetlensége,
az egész,
de belőlem mégiscsak egy rész,
amennyi vállalható ahhoz,
hogy ne váljak gyilkosává az érzésnek,
ennyi, amire azt mondhatom,
bátran neked adhatom,
ha csak ennyit adok,
akkor soha nem kell,
megtagadjalak,
ennyi a vállalható,
Isten, az ember,
és önmagam előtt.