kaktusz.

Tudod, van úgy,
hogy az ember nagyon megüti magát,
úgy érzi, halálos a sérülése,
nem gondol másra, csak a vérző sebére,
és sír, és zokog, senki nem segíthet rajta,
mert a patakzó vér a szemnek láthatatlan,
belső vérzés az, de nem olyan,
attól sokkal mélyebben van,
nincs segítség, mindjárt elvérzik,
ha csak
nincs a világon egy másik ember,
akinek fáj ez a fájdalom,
aki még jobban szenved ettől a kíntól,
egy másik ember, aki ott áll rémülten,
szinte már kővé meredten,
akkor,
csak egy pillanat az egész,
csak annyi, hogy egymásra néznek,
a két ember egymás szemébe néz,
találkoznak a tekintetek,
és attól,
amit a sérült ember meglát
annak a másiknak a szemében,
újult erőre kap az addig haldokló,
és mosolyogni kezd, ó semmi az egész,
és tényleg semmi ahhoz a kínhoz képest,
hogy a másiknak fájdalmat okozzon.