Müller Péter: Lomb és gyökér


"Mindenre meg kell érni.
Ha egy találkozásra megérünk: létrejön.
Akarat sem kell hozzá; ölünkbe hullik, mint érett gyümölcs a fáról.
Ha két embert valódi szeretet köt össze, nem veszthetik el egymást.
Ha útjuk hosszabb-rövidebb ideig mégis elválik, annak mindig sorsszerű oka van,
de ezt a kétségbeesett, kifosztott és arasznyi létben gondolkodó "én" sohasem képes átlátni."