"Egy nap találkozunk vele, egy nap csak úgy hirtelen, mikor már lemondtunk mindenről.
Akkor megnyílik az ég s mintha egy hang azt kiáltaná: "Itt van!". Olyankor így érezzük, hogy annak aki így felénk jön, mindent el kell mondanunk, mindenünket oda kell adnunk mindent fel kell áldoznunk! Nincs szükség magyarázkodásra, egyszerre kitalálunk mindent. Már láttuk egymást álmainkban. Egyszóval itt ez a kincs, miután annyit kerestük, itt előttünk, itt ragyog, itt szikrázik. S mégis mindig kétkedünk, nem merünk hinni a boldogságban; kárprázva nézzük, mint amikor a homályból a fénybe lépünk."
Akkor megnyílik az ég s mintha egy hang azt kiáltaná: "Itt van!". Olyankor így érezzük, hogy annak aki így felénk jön, mindent el kell mondanunk, mindenünket oda kell adnunk mindent fel kell áldoznunk! Nincs szükség magyarázkodásra, egyszerre kitalálunk mindent. Már láttuk egymást álmainkban. Egyszóval itt ez a kincs, miután annyit kerestük, itt előttünk, itt ragyog, itt szikrázik. S mégis mindig kétkedünk, nem merünk hinni a boldogságban; kárprázva nézzük, mint amikor a homályból a fénybe lépünk."
