"Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán? Hallgattad, mint
az esőcseppek földet érnek tompán? Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes
röptét, Nézted a tovatűnő éjben a felkelő nap fényét? Lassítanod kéne. Ne
táncolj oly gyorsan. Az idő rövid A zene elillan... Átrepülsz szinte minden
napodon? S amikor kérded: "Hogy s mint?" meghallod a választ? Mikor a
nap végetér, te ágyadban fekszel, tennivalók százai cikáznak fejedben?
Lassítanod kéne. Ne táncolj oly gyorsan. Az idő rövid.. A zene elillan...
Szoktad mondani gyermekednek, "majd inkább holnap"? És láttad a
rohanásban, amint arcára kiült a bánat? Vesztettél el egy jó barátot, hagytad
kihűlni a barátságot, szerelmet, mert nem volt időd felhívni, hogy annyit
mondj: Szia! Lassítanod kéne. Ne táncolj oly gyorsan. Az idő rövid. A zene
elillan. Mikor oly gyorsan szaladsz, hogy valahová elérj, észre sem veszed az
út örömét. Mikor egész nap csak rohansz s aggódsz, olyan ez, mint egy
kibontatlan ajándék.. melyet eldobsz
szinte egy perc alatt. Az Élet nem versenyfutás. Lassíts, ne szaladj oly
gyorsan. Halld meg a zenét mielőtt a dal elillan."
