Rendszerint a vágyainkat követjük: hegynek fel, völgybe le, ahová a szél
sodor. Nem megyünk, hanem vitetjük magunkat, miként a faág, amely úszik
az árral. Hol szelíden, hol vadul - mindig a viz természete szerint. Két nézet kö-
zött lebegünk: mindennap új szeszély! Semmit sem akarunk szabadon, semmit
teljességgel, semmit állhatatosan. És ezt nevezzük boldogságnak!
Ha csak boldogok akarnánk lenni, az könnyű dolog volna; ámde boldogabbak
akarunk lenni a többieknél, s ez bizony csaknem mindig nehéz, mert a többieket
boldogabbnak véljük annál, amilyenek valójában.
sodor. Nem megyünk, hanem vitetjük magunkat, miként a faág, amely úszik
az árral. Hol szelíden, hol vadul - mindig a viz természete szerint. Két nézet kö-
zött lebegünk: mindennap új szeszély! Semmit sem akarunk szabadon, semmit
teljességgel, semmit állhatatosan. És ezt nevezzük boldogságnak!
Ha csak boldogok akarnánk lenni, az könnyű dolog volna; ámde boldogabbak
akarunk lenni a többieknél, s ez bizony csaknem mindig nehéz, mert a többieket
boldogabbnak véljük annál, amilyenek valójában.
