Talán nincs rosszabb mint, mikor a látom a szeretet lény szemében a fájdalmat, az ismeretlentől való rettegést. És érzem a halál jelenlétét, aki bár most csak egy apró fuvallatot hintett felé, de tudom csak hetek, hónapok, esetleg néhány év kérdése és végleg elragadja tőlem. Hiába harcol, hiába küzd. Ő kevés ehhez. Én is mindent megteszek, orvoshoz megyek vele, kutakodok a lehetséges gyógymódok után. Találtam is reménykeltő lehetőséget, de mielőtt felcsillana a szemem rádöbbenek, hogy a pénztárcánk túl vékony hozzá.Ilyenkor nem marad más csak a csoda, hogy nem újul ki, hogy a műtét segített és tényleg csak évek múltán kell újra szembenézni a félelmetes sötétséggel.
Addig marad a remény, a mosoly, a játék, újabb élmények és vidám pillanatok.
Mert szeret és mert szeretem.
