Ne szeressük még egymást, túl korán van.
Csuromvizes az utcakő, a fák csipásak.
S az éjjel elhullott lombdögöket sem hordatta még el a város.
A szembejövők kabátgallérja csupa nyirok,
Dől belőlük a fáradt gőz,
Mint az úttest alatti csatornákból.
Ne szeressük még egymást, túl korán van.
Fészkükből kivert gyerekek sírják tele az alumínium hideg utcát.
S a macskák fekhelyére fagyoskodó kis álmok kucorognak.
Nézed a lehelleted, foszladozó brüsszeli csipke.
Nézem a szálkás tornyokat, körülszíjazott Istenárnyak.
S ha szólnék Hozzád, megírhatatlan versbe kezdenék.
Ne szeressük még egymást, túl korán van,
Nem hallgattuk még meg a nap várandós híreit sem.
Zöldség és vérszag úszkál körülötted vásárcsarnoki
lomhasággal.
S mintha a baltával kettéhasított országok csonkja mellén is
A Te hangodon jajveszékelne valaki.
Várjuk meg, amíg este lesz.
Csuromvizes az utcakő, a fák csipásak.
S az éjjel elhullott lombdögöket sem hordatta még el a város.
A szembejövők kabátgallérja csupa nyirok,
Dől belőlük a fáradt gőz,
Mint az úttest alatti csatornákból.
Ne szeressük még egymást, túl korán van.
Fészkükből kivert gyerekek sírják tele az alumínium hideg utcát.
S a macskák fekhelyére fagyoskodó kis álmok kucorognak.
Nézed a lehelleted, foszladozó brüsszeli csipke.
Nézem a szálkás tornyokat, körülszíjazott Istenárnyak.
S ha szólnék Hozzád, megírhatatlan versbe kezdenék.
Ne szeressük még egymást, túl korán van,
Nem hallgattuk még meg a nap várandós híreit sem.
Zöldség és vérszag úszkál körülötted vásárcsarnoki
lomhasággal.
S mintha a baltával kettéhasított országok csonkja mellén is
A Te hangodon jajveszékelne valaki.
Várjuk meg, amíg este lesz.
