Tudod, lesznek majd néhányan, akik zord idők meleg sáljaként tekintenek rád. Gyönyörű napokat élhetsz át, Te leszel a legfontosabb, legszebb, legcsodálatosabb. De a rossz időt majd egy nap elviszi a szél és eljön az a verőfényes délelőtt mikor már nem lesz szükség a Te melegségedre. Egy reggel otthagynak a fogason, majd idővel egy sötét szekrény válik otthonoddá. Talán néha magányos leszel és szomorú, de hónapok múltán egyszer kinyílik az az ajtó és Te újra közel érzed magadhoz az ismerős arcot. Nincs benned fájdalom, se harag, mert neked elég, hogy adhatsz.
