Ady Endre

Egy forró csók, egy ölelés. . .
Lázas szivünk összedobogna. . .
Aztán jöhet, mit bánom én,
A kárhozatnak égő pokla!
. . . Nincs kárhozat, mely ily gyönyörre
Eléggé gyötrő, kínos volna!