Minden bajod, gondod, problémád okozója, hogy elveszítetted a benned élő gyermeket, a képességedet az önfeledt kacagásra, az újdonság befogadására, az önfeledt örömre, boldogságra. Gyermekként még tudtad, hogy az élet csak játék, nem több és nem kevesebb. Tudtad, hogy mindig minden változik, s ezt hatalmas izgalommal élted meg. Az egyik pillanatban még sírtál, a másikban nevettél. Ha az egyik ember megbántott, kerestél valakit, akihez odabújhatsz. Ha valami nem sikerült, nekiveselkedtél újra. Próbálkoztál mindig új, más utakon, s ha célba értél átadtad magad az elégedettségnek, a nyugalomnak. Mindig mindenre úgy néztél, mintha legelőször látnád, ezért tartogatott annyi meglepetést a világ. S most felnőttként mikor csodálkoztál rá egy gyönyörű virágra, mikor öleltél át egy fát, mikor nézted meg úgy a társad, a barátod, az embereket, hogy nem csak rájuk pillantottál, de láttad is őket?...