Figyeljetek létezem! Fogja már valaki a két kezem.

Van olyan az életben, hogy nem tudjuk, mi köt egy emberhez. Csak azt érezzük, jobb vele, mint nélküle.

A szivárványon túl is Te vagy az álmomban.

Mikor hiányzik. Mikor ebben a pillanatban is rá gondolsz. Mikor ő is vár rád, s te is rá. Ám az este álmod hozzárepített. Édes karjai közé " befészkelted" magad, mert őrangyalod megadta ezt neked. Másnap mosollyal ébredtél, mert szíved nagyot dobbant. Mindenre emlékszel, és mintha nem is álom lett volna. Egy vágy, mely kivételesen így történt meg veletek. Olyan volt akár a valóság. Egy boldogabb nap. Egy reményteljesebb. Mielőtt felkelnél még egyszer becsukod szemed, valamit érzel. Mintha ő is ebben a pillanatban ébredne. Mintha azt mondaná szeretlek . S tudod ez az egy éjjel, vagy akár ez az elmúlt néhány másodperc feltöltött, s napod szebb lesz, mint amit el tudnál képzelni. Ha mardos is a hiánya. Ha most nincsen veled. Ha nem csókolhat meg. De tudod szeret, s ez több, amit ebben a percben adhat neked bárki. S lelketek össze van kötve. Egy apró kis híddal. Egy apró kis átjáróval, s érzed, hogy veled van, hiszen Neki nem kell kulcs a lelkedhez. Ő már benned is él.

érzések

Látod? Erről beszélek. Érzések. Megmagyarázhatatlanok, mégis vannak.

Dédelgess azzal a nemes gyengédséggel, melyet nem találtam meg másban, csak benned!

Kányádi Sándor

Vagyunk ketten két szép nyárfa,
s búvunk egymás árnyékába.

Keszei István

Ha örök tél jön, csókod ízlelem,
s gyümölcs-illattal telik meg szívem.

Fekete István

Minden volt és minden lesz, és sem sírni, sem nevetni nem lehet jobban, ahogy már ma sírtak és ma nevettek volna. (...) Nem a sírás és a nevetés a lényeg, hanem az ember, aki sírt és nevetett, és annak a valaminek a nagysága a fontos, ami ezen érzések mögött van.

Csak boldog akarok lenni,
Ez ellen nem tehet senki,
Csak egyszer végre fájjon
A szívem, azt kívánom.

Wass Albert

Valaki majd az életembe lép, aki százszor több, mint az életem. Van itt egy álmom: különösen szép, és különösen, mégis fáj nekem...

Van, hogy akarom, de nem merem,
Néha bekerít a félelem.
A fény csak fordított árnyék,
Veled én teljessé válnék.

Paulo Coelho

Boldog vagyok, hogy létezik - mert megmutatta, hogy képes vagyok olyan szerelemre, amiről magam sem tudtam, és ez hálával tölt el.

Paulo Coelho

Várni. Ez volt az első lecke, amit megtanultam a szerelemről. A nap iszonyú lassan vánszorog, ezer tervet szősz, előre elképzeled az összes lehetséges párbeszédet, különböző fogadalmakat teszel, megígéred magadnak, hogy megváltozol - miközben egyre csak várod, epekedve és nyugtalanul, míg meg nem érkezik.

heg

Az embereknek vannak hegeik mindenféle szokatlan helyen, mint valami titkos térképe saját múltjuknak, mint régi sebeik táblázata. A legtöbb sebünk begyógyul, csak egy heget hagyva maga után. De némelyik nem. Vannak sebek, amiket mindenhova magunkkal viszünk, és bár a vágás régen volt, a fájdalom még kitart. Mi a rosszabb, új sebek, amik szörnyen fájnak, vagy a régi sebek, amiknek rég meg kellett volna gyógyulni, de nem tették? Talán a régi sebeink megtanítanak valamit. Emlékeztetnek rá, hol jártunk, és mit győztünk le. Leckét adnak, hogy mit kerüljünk el a jövőben. Szeretnénk ezt hinni. De ez nem így van, ugye? Vannak dolgok, amiket meg kell tanulnunk, újra és újra és újra.

A vereség azt jelenti, hogy nem futamodtál meg, nem adtad fel. Szembementél a lehetetlennel, és küzdöttél, amíg képes voltál rá.Valóban erőssé válni azt jelenti, hogy soha, semmilyen körülmények között nem adod fel.

Baranyi Ferenc

Tudom, hogy elhagy egy napon,
s tudom, hogy hűlt helyén az emlék
különb lesz nála s rabja lennék
rögtön, mihelyt feloldozom,
de emlékét is vállalom,

hisz teljessége hiedelmét
majd csak hiányától kapom.

Szabó Magda:Végrendelet

Te egyedüli, aki sose bántott
Te temess el, ha a gyilkos idő
megbír e testtel.
Te mondd el helyettem
mekkorát tévedtem
mikor megszülettem
mikor ember lettem
nem vérivó farkas
sovány rengetegben.
Te mondd el helyettem
egyszer nem tévedtem
egyszer nem vétettem
amikor ágyamat
szíveden vetettem.

Csernus Imre

Sokat gondolkodtam rajta, vajon mi lehet a legfontosabb kapocs egy párkapcsolatban, és végül egy dolgot találtam. Ez pedig a spontán bizalom. Amikor két ember úgy találkozik, mintha "beléjük csapott volna a villám", kölcsönösen tudnak rajongani egymásért, felnéznek a másikra, és ha szükséges, akár tűzbe is mennek a társukért. Ilyenkor a spontán találkozásból kölcsönös, spontán bizalom jön létre.

Nagy István Attila: Ölébe vesz

Egyszer csak felbukkantál,
a kusza nappalban rám találtál,
s odalett minden rettenet,
félelem és remegés.
Maradj még itt, halkan velem,
amíg felfedez a tekintetem,
s annál is tovább,
amíg ölébe vesz a halál.

Pilinszky János

Oda akarom adni magamat valaminek, vagy valakinek. Szeretni akarom, hogy megismerhessem, és meg akarom ismerni a világot, hogy szerethessem.

Paulo Coelho

A szomorúság sem marad meg örökké, ha arrafelé tartunk, ahová mindig is eljutni kívántunk.

Rád emlékezve

Összegyűjtöm magam köré minden emlékedet.
Féltve őrzött szavaid, melyek nekem szólnak.
A lágyan felcsendülő, halkan búgóhangokat,
Melyek bánatéjszakákon holdkönnyeket ontnak.

Enyém lesz a dallam, mely éjnek puha selymén,
Hozzám küldött vallomásként szívemig hatol.
S az, az ezernyi jelbeszéd, mely otthonra találva,
Ott szunnyad párnámon, hol magányom dalol.
Nem feledem soha azt a megígért reményt sem,
Mely hosszú hónapokig csendben vár majd arra,
Hogy megálmodott gondolatként életre keljen,
A Szenvedélyből fogant szerelem hatalma.

Megrögzött álmodó

Azt nem mondhatom, hogy egy egész világ voltál nekem
Mivel fogalmam sincs, milyen egy egész világ.
Azt sem mondhatom, hogy számomra maga az élet voltál
Mivel nem merem kijelenteni: tudom, milyen is maga az élet.
De azt állíthatom, hogy gyönyörű-igaz álmom voltál
Mivel éppen az álmok azok, amelyekről sokat tudok,
Sőt, voltaképpen csak az álmokról tudok igazán sokat
Lévén eredendő, megrögzött és hivatásos álmodó.
Nem csoda hát, hogy végül önmagam áldozata lettem, azé az álomé
Mely rólad szólt, s melyet valóságnak képzeltem – üzemi baleset.
Szomorú vagyok most, és összetört, de nincs bennem harag irántad.
Romolhatatlan-szép, nemes álmom maradsz te most már örökre
Mint egy borostyánkőbe zárt, ismeretlen ősi növény.

Egy bölcs ember egyszer azt mondta, bármit megkaphatsz az életben, ha minden mást feláldozol érte. Ezt úgy értette, hogy mindennek megvan a maga ára, így mielőtt csatába szállsz, jó, ha átgondolod, mit vagy hajlandó veszíteni. (...) A legnagyobb áldozatok azok, amiket nem látunk előre. Van, hogy nincs időnk terveket gyártani, döntést hozni, vagy felmérni az esetleges veszteséget. Mikor ez történik, mikor a csata választ minket és nem fordítva, akkor kiderülhet, hogy az áldozat nagyobb, mint amit el tudunk viselni.

Fodor Ákos

Hiánya: minden
elvesztése: hivatás:
jobb-rosszabb: kevés.

La Rochefoucauld

Szerelem csak egyféle van, de másolata ezerféle.

Akit nem szeretünk, azt magunkkal, akit meg nagyon, azzal magunkat bántjuk.

Ady Endre: Ha holtan találkozunk

Áldj meg,ha itthagysz,áldj akkor is,
Ha rossz voltam.
Nem nézhetünk egymás szemébe
Majd egykor holtan.

Fölpattant,nagy, halott szemeink
Kérdve világítják az éjünk:
Miért nem voltunk jók egymáshoz,
Amikor éltünk?

Szabolcsi Erzsébet:Lennél-e...?

Lennél-e kedvemért felhő, kapkodó szél?
Lennél-e kedvemért széllel szálló levél?
Lennél-e értem pitypangbóbita,
ha én lennék az ősz hűvös sóhaja?

Ha Te lennél a tél hideg lehelete,
lennék kedvedért hullongó hópihe.
Lennék kedvedért hófúvás vihara,
vagy lennék miattad csipkés zúzmara.

Paudits Zoltán

Kezem a kezedben,
szemem a szemedben,
fejem a válladon,
szerelmed oltalom.

Szívem a szívedben,
lelkem a lelkedben,
csókod az ajkamon,
égess el!- hagyom.

Boda Magdolna:(esetlen esetlegességeink)

lehet talán,
bizonyára,
biztosan,
ismerlek,
vagy talán csak ismerősnek tűnsz,
bizonyára,
hasonlítunk:
én rád vagy
te rám.
Most már ne csukd rám az ajtót,
most már én sem csukom rád
az ajtód,
betoppanhatsz,
betoppanhatok,

megoszthatjuk vacsoránk,
ihatunk egy pohár bort is rá,
ágyba bújhatunk,
szerelmeskedhetünk,
párban lehetünk
egy elképzelt örök nyárban
Most már ugye...
ugye minden rendben?
Csak feltételes módokkal van még egy
kis baj.
Ki tudja,
most már ne csukd rám az ajtót.

Gyurkovics Tibor

Ami után kapkodsz, elvész.
Amit elengedsz, megfogod.
Karodba röpülnek a fecskék,
S magadra hagynak a csillagok.

Krúdy Gyula

"Forgattalak, dörzsölgettelek, a talpadat csókoltam, és a lebontott hajammal fedtem el az arcod...a füledbe sugdostam, a nyitott szádba beszéltem, a szívedet simogattam....Én voltam a te második anyád....Én melegítettem meg az ágyad, amikor nagyon hideg volt. Énekeltem neked mikor szomorú voltál. Ébren vártalak, mikor éjjeli bolyongásból jöttél...Megmosdattalak, midőn elaludtál...Melléd feküdtem, és az én egészségemből, az én fiatal véremből küldtem egészséget a te gyengülő véredbe. Ha azt akartad volna, hogy a szívemet vágjam fel...nem sokat gondolkoztam volna...Mint egy távoli szép mese....amelynek semmi köze sincs a valóságos élethez....úgy hangzottak....J. szavai."

Popper Péter

"Ne menj a romok közé! Ne töprengj azon, hogy alakíthattad volna-e másképp a múltadat. Legfőbb lelki erőd csak a megtörténtek vállalása lehet. Fogadd el, hogy ami történt veled, amit cselekedtél, az a törvényed. Ezért űzz messze magadtól minden megbánást, bűntudatot, lelkiismeret-furdalást, minden olyan belső történést, szégyent, ami megaláz."

Gellért Oszkár:Segíts nekem

Segítsd nekem megkeresni azt a szót,
Amit tavaly ilyenkor mondtam neked.
Az utat hozzá, amit tavaly óta benőtt a bozót.
A helyet, ahol mondtam; zamatját
A hangnak, ahogy mondtam; a szemeket,
Amik rátűztek, megvilágították;
A sóhajt, ami kísérte.
Segítsd nekem megkeresni a tavalyi szót,
Ami fölolvaszt s összeéget.
Hogy odaadhassam neked érte
A tavalyi üdvösséget,
A tavalyi magamat s téged.

Elias Canetti

Akkor mondhatjuk, hogy hibáztunk, ha hibázunk, és nem tesszük jóvá. Ha hibát követtél el, ne szégyelld jóvátenni!

Kormányos Sándor

Mosolyunk mögé
könnyek bújtak
visszafojtott sóhajok,
el nem csókolt
csókok,álmok,
kimondhatatlan mondatok.
Keresünk egymás
tekintetében
néhány régi villanást,
s ha megtaláljuk
félrenézünk,
hisz nem akarunk már
semmi mást ...

Koós Attila

Tavaszt ültetek magamból,
Illatokkal körberakom,
Színét fonom szép szavakból
S ha kész leszek, Neked adom!

Szabó Lőrinc

"Az emlék olyasmi, mint a befőtt: nem egészen olyan , mint a friss élmény, de nagyon hasonlít hozzá, s ha jól van eltéve, sokáig élvezhető."

Nem hiszem, hogy neked én kellek... Nem hiszem,hogy nekem te kellesz.

Müller Péter

Szeressük egymást, azt mondom. Szeressük így sejtve, érezve, félreértve, "átképzelve", és ismeretlenül. Így, vakon tapogatózva is szeressük egymást és bocsássuk meg minden hibánkat és tévedéseinket.

Boda Magdolna

A papucsod,
a fogkeféd,
a reggeli kávéd,
az újságod,
az első mosolyod,
az életed, úgy ahogy van,
a papucsom,
a fogkefém,
a reggeli kávém,
az újságom,
az első mosolyom,
az életem, úgy ahogy van,
de szavaink,
és öleléseink
közös vagyonunk,
ennyi lehet
az, ami semmi
és minden
is
lehetett volna.

Szepes Mária:Búcsúszó

Minek sajnálni, amit elhagyunk?
Tolongó emberek közt egyedül vagyunk.
Elszöktek, akikkel összetartoztunk.

Weöres Sándor:Marasztalás

Ó ne vidd el
két szemeddel
a napsugarat!
Ne menj, várj még:
mert e tájék
sötétben marad.

Ág nem himbál,
fecske nem száll,
béres nem arat.
Ó ne vidd el
két szemeddel
a napsugarat!

Valaki valamikor titok-tintával írt a lelkemre

Néha kínai fallal körítem a kertemet.
Kizárom az embert, hogy szeretni tudjam az embert,
mert tetőtől talpig gonosz és mégis szeretni kell!
Álmaim bozótjába bújok, mint Ádám a paradicsomban.
Egy hang tükörként kérdez a magasból:
ki vagy te?
Én a szenvedések szűrőin szűrtem a véremet.
Aranymosónak álltam életem folyójába.
Meríteni próbáltam a jóságból és a szeretetből.
Egy kanál csak kanálnyit meríthet a tengerből,
egy jánosbogár csak bogárnyit csenhet a napfényből,
én ember vagyok s csak embernyit meríthetek Istenből
Ez vagyok én.

A szenvedések szűrőin szűrtem a véremet:
mégis paráznaság iszapját sodorja, mint az árvíz.
Aranymosónak álltam életem folyójába:
mégis hiú vagyok, mint a többiek,
szeretem, ha szemet hunynak hibáimra,
örülök a tömjénezésnek.
Ez vagyok én.
Tetőtől talpig ember vagyok s magamat is szeretnem kell !

Könnyeim varázslatos vegyi vize végigcsorog a lelkemen
s most látható lett egy titkos írás.
Valaki valamikor titok-tintával írt a lelkemre .

Victor Hugo: A párizsi Notre Dame

„Eltűnődött azon, hogy a gondviselés milyen nyomorúságos részt juttatott neki az élet javaiból; a nő, a szerelem, a gyönyör ott vonul el a szeme előtt szakadatlanul, ő azonban mindig csak mások boldogságának nézője lehetett.”

Nógrádi Gábor

"Célunk lehet például az is, hogy visszahódítsuk szerelmünket, aki valami apró félreértés miatt elhagyott bennünket. Szerelmünk szerint ugyan csak annyi történt, hogy már nem minket szeret, hanem valaki mást, de ez természetesen lehetetlen. Csupán meg kell nézni minket és azt a másikat. Nem akarok szegény nyálcsorgató nyomorékra semmi rosszat mondani, de minden szépségversenyen megelőzné egy tüdővészes hiéna. Szerelmünk esetében egyszerűen arról van szó, hogy valami aprósággal megbánthattuk. Ráhapciztunk a nyakára. A lábára léptünk tánc közben. Mi ettük meg véletlenül a csoki nagyobbik felét. Halálos biztonsággal állíthatjuk, hogy csak valami efféle kis izé miatt halványulhatott el irántunk érzett lángoló érzelme. Semmiféle más oka nem lehetett ugyanis arra, hogy elhagyjon minket. Illő szerénységgel és a mamánk elfogultságok nélküli szavaival szólva magunkról, mi olyan tökéletesek vagyunk, hogy ha kedvünk támad, francia parfümöt pisilünk, Húsvétkor és minden kedden. Szerelmünk nevelését semmilyen körülmények között se kezdjük azzal, hogy lábaihoz borulunk, és miközben taknyunk, nyálunk összefolyik, azt zokogjuk, hogy kéhér-lehek, gyehe-rehe vihisz-szahaaa! Ennél nagyobb hibát nem követhetnénk el. Csak semmi könyörgés! (...) Hadd érezze a bűnös lélek, mennyire megbántotta azt, aki csak érte, csak vele, neki bele és általa...! Szóval minket. Javaslom: ne is keressük a közelségét."

Rab Zsuzsa

Majd vénülök magamban, nem veled,
mint olvasón, morzsolok éveket,
pereg a múlt, a majdnem-lehetett,
és minden éjszakám veled, neked,
és minden reggelem neked, veled,
és mindig nélküled és nélküled,
halálos ágyamon, ott is veled.
Lehet, lehet, lehet? Már nem lehet,
Amire nem jutott szavam neked,
elmondja majd istenem-istened."