Dálnoky Erzsébet: Jelentés énmagamból
Bejegyezte:
Angyalka
Hiányzol
mint akasztó a kabátról, kanóc a lámpából,fény az ablakból.
Szeretlek
mint Nap az eget, folyó a végtelen tengert,szivárványos eső a szomjas faleveleket.
Nélküled
ház vagyok ablaktalan, madár vagyok szárnytalan, gyertya vagyok lángtalan, hang vagyok visszhangtalan, szem vagyok világtalan, ajak vagyok csóktalan, szív vagyok moccanatlan, ölelés vagyok bezárultan, Éjszaka vagyok csillagtalan.
Ölellek
Napsugárként bőrödön táncolok.Holdsugárként beléd simulok. Levegőként magadba szívsz minden lélegzetvételedben.