Müller Péter: Gondviselés


"Mert ez egyáltalán nem volt kellemes.
Az eleje igen - az még bizsergető.
Jólesően izgalmas; de jó lesz!
Amikor az ember mindenfélét képzel és tervez, álmodik és remél - ez a várakozás jó része.
Milyen lesz?... Hogyan lesz?
Néha megálmodjuk!... Ezért nehéz az álmok üzenetét megfejteni, mert nem csak a múltunk és a jelenünk, de gyakran a jövőnk is üzen. Néha bizony belenézünk életfilmünk következő, még nem megélt jelenetébe...
Várakozni egy ideig jó.
De amikor várunk, várunk, és hiába - az már nem.
Ha például a fenti mondatot így írom: „Várunk, várunk, várunk, várunk, várunk... várunk és várunk és várunk és várunk..." eluntad volna. Szemed már a harmadik „várunk"-at is türelmetlenül átugorja; mintha egy hibás hanglemez forogna, ugyanazt az ismétlődő hangot hallanád, és ha nem történik valami, vagyis ha megáll az életed, s nem bomlik ki előtted, amit a jövőd rejt... az már nyugtalanító, sőt kifejezetten kellemetlen.
Ha meghal az idő, meghal a hit és a reménység is, s megjelenik az embernek az a sötét és halálszagú ősélménye, hogy amit vár, soha nem jön el!
Soha.
Az ígéret nem teljesedik be."