"Szeretett uram, kérlek ne félj, ne mozdulj, maradj csöndben. Nem láthatnak meg. Csak maradj így, nézni akarlak. Miénk ez az éjszaka és csak nézni akarlak. Enyém a tested, a bőröd, az ajkad. Hunyd be a szemed, nem láthatnak meg, itt vagyok melletted, ugye érzed? Mikor először megérintelek, talán az ajkammal teszem, érzed majd a melegét, de nem tudhatod hol. Talán a szemeden érintelek meg, a szemedhez érintem az ajkam és érzed majd a melegét. Nyisd ki a szemed szelemem! Nézz rám, nézd a keblemet! Karod felemel, lassan magadra csúsztatsz. Halkan sikoltok, a tested megremeg sosem lesz vége. Hát nem érted? Örökre így maradsz hátravetett fejjel, örökre így maradok könnyeimet hullatva. Meg kellett történnie. A pillanat él és tovább él majd bennünk, az idők végezetéig. Soha többé nem látjuk egymást, megtettük, ami adatott nekünk. Hidd el szerelmem, amit tettünk örökre szól. Tartsd távol tőlem az életed. És ha boldogságra vágysz, egy pillanatig se habozz. Felejtsd el ezt a nőt, aki most megbánás nélkül mondja: Ég veled!"
