Az emberek már föl sem fogják, mi minden jót mutat meg az élet, mialatt a nap az útját járja az égen.
Bejegyezte:
Angyalka
"Nem rendhagyó, és nem is hagy rendet. Mindent felborít. De aztán minden a helyére kerül, csak máshová. Szeretlek. És ez fenekestől felforgatta az életemet. Majdnem elpusztultam tőle való féltemben. Azután csaknem abba haltam bele, hogy milyen gyönyörű. Szeretlek.”
Müller Péter
Bejegyezte:
Angyalka
"Minden jó emberi kapcsolatnak a titka a kölcsönösség, a nyíltság. Ahhoz, hogy te megnyílj előttem, nekem is meg kell nyitnom magam. Olyan nincs, hogy én páncélban járok, és te meztelen vagy."
Márai Sándor
Bejegyezte:
Angyalka
Egy napon észrevettem, hogy szeretem. Miért? A kérdés érdekelt, mert ostoba volt, s a tetejébe megválaszolhatatlan. Iparkodtam felelni e kérdésre. Így feleltem: szeretem... másképp, mint a többit, másképp, mint mindenkit, aki előtte volt... Valami van benne, ami számomra elmondhatatlanul ismerős. Mintha egyszer már együtt lettünk volna, kígyók és Luciferek között, nagyon régen, a Paradicsomban...
B. Radó Lili: Ünnep
Bejegyezte:
Angyalka
Köszönöm, hogy ünnepnek tekintesz,
hogy szíved bíborborával vársz reám
és ó-ezüsttel terítesz miattam;
s hogy el ne fussak elõled riadtan,
lelked titkos, százegyedik szobáját
virággal díszíted fel énnekem.
Tiéd minden ujjongó énekem,
Tiéd lelkem szivárványos zománca,
Tiéd a derű, mely rólam szerteárad,
nem hozok kínt, se sóvárgást, se vágyat,
örömnek jövök, sohase verlek láncra,
ünnep leszek, mert ünnepként fogadtál.
hogy szíved bíborborával vársz reám
és ó-ezüsttel terítesz miattam;
s hogy el ne fussak elõled riadtan,
lelked titkos, százegyedik szobáját
virággal díszíted fel énnekem.
Tiéd minden ujjongó énekem,
Tiéd lelkem szivárványos zománca,
Tiéd a derű, mely rólam szerteárad,
nem hozok kínt, se sóvárgást, se vágyat,
örömnek jövök, sohase verlek láncra,
ünnep leszek, mert ünnepként fogadtál.
Goethe
Bejegyezte:
Angyalka
"Három nehéz dolog van a világon:
Úgy mondani igazat, hogy senkinek ne fájjon...
Úgy mondani kellemest, hogy hízelgés ne legyen...
És úgy érvényesülni, hogy senkit se tapossunk el."
Úgy mondani igazat, hogy senkinek ne fájjon...
Úgy mondani kellemest, hogy hízelgés ne legyen...
És úgy érvényesülni, hogy senkit se tapossunk el."
Szabó Magda
Bejegyezte:
Angyalka
Kicsit mindig lehetsz szomorú. Ha nem magad – más miatt.
De bízzál az életben – nem ok nélkül kaptad.
De bízzál az életben – nem ok nélkül kaptad.
Enrique Rojas
Bejegyezte:
Angyalka
Az igazi szerelem elkötelezettség, ami erőfeszítést igényel. Nem igazi az a szerelem, amiből hiányzik az önkéntes elkötelezettség, amellyel szerelmünk mellett állunk, és róla gondoskodunk, mert a szerelem odaadás, együtt tervezgetés, mindannak átnyújtása, amik vagyunk, és amink van.
Laurell Kaye Hamilton
Bejegyezte:
Angyalka
Az a rettenetes üresség az érintéskor, mint mikor belépsz egy házba, amely, úgy hiszed, tele van emberekkel, akiket szeretsz, és üresen találod, még a bútorok is eltűntek. Szobáról szobára körbemész, hallod a csupasz padlón a lépteid visszhangját. Hangod az üres falakról visszaverődik, ahol még látni a fényképkeretek vonalát, mint egy holttest körüli krétarajzot. Elment.
Tornay András
Bejegyezte:
Angyalka
Pedig csak halkan meg szeretném neked köszönni,
Odasúgni a füled mögé:
„Köszönöm, hogy megtanítottál szeretni.”
Odasúgni a füled mögé:
„Köszönöm, hogy megtanítottál szeretni.”
Victor Sadler
Bejegyezte:
Angyalka
Én
(amikor táskád zsibvásárában
kutatsz dühösen egy jegy után,
amelyik valószínűleg már kiszabadult)
szeretlek.
(Hová tetted, egyébként,
a szívemet?)
(amikor táskád zsibvásárában
kutatsz dühösen egy jegy után,
amelyik valószínűleg már kiszabadult)
szeretlek.
(Hová tetted, egyébként,
a szívemet?)
Grace klinika c. film
Bejegyezte:
Angyalka
Törött szárnyú angyalok
Bejegyezte:
Angyalka
Kóborlunk a Földön,
mert mind törött szárnyú angyalok vagyunk,
és minden pusztítást magunk mögött hagyunk,
de néha mosolyt fakasztunk az élőkön.
Leestünk a mennyből,
majd felkeltünk a földről,
de néha elrugaszkodunk a talajtól,
hogy újra szárnyalhassunk magunktól.
Szárnyainkat csak az láthatja ,
ki az igaz utat járja.
Angyalok lennénk?
Biztosabb az , hogy angyalok lehetnénk.
mert mind törött szárnyú angyalok vagyunk,
és minden pusztítást magunk mögött hagyunk,
de néha mosolyt fakasztunk az élőkön.
Leestünk a mennyből,
majd felkeltünk a földről,
de néha elrugaszkodunk a talajtól,
hogy újra szárnyalhassunk magunktól.
Szárnyainkat csak az láthatja ,
ki az igaz utat járja.
Angyalok lennénk?
Biztosabb az , hogy angyalok lehetnénk.
Audrey Hepburn
Bejegyezte:
Angyalka
Szeretem azokat az embereket, akik megnevettetnek. Őszintén mondom, mindennél jobban szeretek nevetni. A nevetés nagyon sok betegség gyógyszere, és a nevetésre való hajlam talán a legfontosabb emberi tulajdonság.
Füst Milán
Bejegyezte:
Angyalka
Csak az érti meg az életet, aki tudja,
hogy az élet nem szabályos, nem logikus, nem igazságos,
nem szimmetrikus, nem kiszámítható.
hogy az élet nem szabályos, nem logikus, nem igazságos,
nem szimmetrikus, nem kiszámítható.
Szepes Mária
Bejegyezte:
Angyalka
Ha egy embert megmentesz, vagy átsegítesz a bajon, egy világot mentettél meg. Választhatsz jól, és választhatsz rosszul. Amiben most élünk, egy átmeneti állapot. Mindenki mindenki ellen...
És nagyon sokan kerülnek olyan helyzetbe, hogy úgy érzik nincs belőle kiút. Pedig van... Egyénileg kell megtenned, amiért születtél,
be kell töltened a jobbik szerepedet. Próbáljátok magatokat megismerve, másokat segítve, mások felé a jót sugározni. Jót tenni és tudni, hogy ami most látszólag rossz, utólag kiderülhet, hogy jó...
És nagyon sokan kerülnek olyan helyzetbe, hogy úgy érzik nincs belőle kiút. Pedig van... Egyénileg kell megtenned, amiért születtél,
be kell töltened a jobbik szerepedet. Próbáljátok magatokat megismerve, másokat segítve, mások felé a jót sugározni. Jót tenni és tudni, hogy ami most látszólag rossz, utólag kiderülhet, hogy jó...
Kahlil Gibran
Bejegyezte:
Angyalka
És amikor barátod hallgat, szíved akkor sem szűnik meg figyelni rá.
Mert a barátságban minden gondolat, minden vágy, minden remény
szavak nélkül születik, közös és kimondatlan örömmel.
Mert a barátságban minden gondolat, minden vágy, minden remény
szavak nélkül születik, közös és kimondatlan örömmel.
Tornay András :most..
Bejegyezte:
Angyalka
most már nem nehéz rád bízni magam
most már csak te vigyázhatsz rám
most csak a te türelmed tud rám várni
most csak te vagy ki megért
most már átadom a gondolataim – én nem jól bánok velük
most már örülök ha kijavít gyöngéd érintésed
most olyan könnyű eltévedni nélküled
most olyan zúzmarába öltöztetett fagyot jelent hiányod
most annyira nehéz az út
most annyira kapaszkodom ígéreteidbe
most nagyon árvának és gyengének látom magam
most nagyon gondoskodsz rólam és megerősítesz
most szeretnék az öledbe burkolózva melegséget könyörögni
most szeretném ha átforrósítana érintésed
most egyszerűen meg akarom szüntetni azt ami nem te vagy
most egyszerűen vonj magadhoz
most
kimondhatatlanul szükségem van rád.
most már csak te vigyázhatsz rám
most csak a te türelmed tud rám várni
most csak te vagy ki megért
most már átadom a gondolataim – én nem jól bánok velük
most már örülök ha kijavít gyöngéd érintésed
most olyan könnyű eltévedni nélküled
most olyan zúzmarába öltöztetett fagyot jelent hiányod
most annyira nehéz az út
most annyira kapaszkodom ígéreteidbe
most nagyon árvának és gyengének látom magam
most nagyon gondoskodsz rólam és megerősítesz
most szeretnék az öledbe burkolózva melegséget könyörögni
most szeretném ha átforrósítana érintésed
most egyszerűen meg akarom szüntetni azt ami nem te vagy
most egyszerűen vonj magadhoz
most
kimondhatatlanul szükségem van rád.
Paulo Coelho
Bejegyezte:
Angyalka
A világ összes elhatározása és akaratereje sem elég ahhoz,
hogy megakadályozza, hogy a szerelem felrúgjon minden játékszabályt,
egyik pillanatról a másikra.
hogy megakadályozza, hogy a szerelem felrúgjon minden játékszabályt,
egyik pillanatról a másikra.
Molnár Ferenc
Bejegyezte:
Angyalka
Más emberek egészen mások, mint mi,
S...nekünk ezt mindig egy-egy fájdalmas érzés árán kell megtanulnunk.
Hepp Béla :Várlak
Bejegyezte:
Angyalka
Szeretlek ha néha is csak látni téged,
szeretem, ha a hétköznapod elmeséled,
olyan jó hallani rólad,
tudni, hogy éppen mit csinálsz, hol vagy,
szeretem várni, hogy hozzád bújjak,
és álmodhassak újat, újat...
szeretem, ha a hétköznapod elmeséled,
olyan jó hallani rólad,
tudni, hogy éppen mit csinálsz, hol vagy,
szeretem várni, hogy hozzád bújjak,
és álmodhassak újat, újat...
Danielle Steel
Bejegyezte:
Angyalka
Olykor mindannyian kudarcot vallunk. A botlásainkból tanulunk. Majd tanítjátok egymást, ha fáj is néha. A szerelem sok sebet begyógyít.
Őri István :Reggeli Köszöntő
Bejegyezte:
Angyalka
Kedvesem,
szép reggelt,
szép napot,
szép estét s holnapot
tiszta perceket, mint téli a hó ragyog
életet, mosolyt, öröméneket
s mindent, mire vágysz - kék szemet
és két kezet, mely kezedben alszik
és két szívet, mik egybedobbannak
s mitől a félelem kialszik
és lépéseket
és szellőt, kék eget
és álommadarat
és úttalan utakat,
hol csak mi megyünk
mit csak mi ismerünk
mit ha végigjárunk,
már semmire sem vágyunk,
mert megnyerjük a legnagyobbat:
az Életet Veled
és legyen sok madárdal ma Neked
és dobogjon hevesen kis szíved,
ha ismerős hangot vélsz hallani
ott belül, hova a lelked jár
szerelemet játszani - velem
és ha sétálsz az udvaron
kedves papuccsal lábodon
ne érintsd a füvet
szállj, repülj,
mert mosolyom követ
s visz át mindenen
Kedvesem
szép napot Neked
és szép holnapot
és szép éjszakát,
mikor a hold ragyog
s éj hajadat ezüsttel hinti be
és a bársony égből
megannyi csillag
ámulva tekint a földre le,
mert ilyen szép még az égben sincs
hiába gyémántragyogás,
minden égi kincs
hiába égi ösvények
bűvös fénysora
minden hiába,
mert itt lent van a csoda
Te
ki lejöttél hozzánk kedvesen,
ki köztünk élsz szerelmesen
Szerelmesem
szép perceket Neked
szép órákat,
napokat,
éveket
Életet - Veled.
szép reggelt,
szép napot,
szép estét s holnapot
tiszta perceket, mint téli a hó ragyog
életet, mosolyt, öröméneket
s mindent, mire vágysz - kék szemet
és két kezet, mely kezedben alszik
és két szívet, mik egybedobbannak
s mitől a félelem kialszik
és lépéseket
és szellőt, kék eget
és álommadarat
és úttalan utakat,
hol csak mi megyünk
mit csak mi ismerünk
mit ha végigjárunk,
már semmire sem vágyunk,
mert megnyerjük a legnagyobbat:
az Életet Veled
és legyen sok madárdal ma Neked
és dobogjon hevesen kis szíved,
ha ismerős hangot vélsz hallani
ott belül, hova a lelked jár
szerelemet játszani - velem
és ha sétálsz az udvaron
kedves papuccsal lábodon
ne érintsd a füvet
szállj, repülj,
mert mosolyom követ
s visz át mindenen
Kedvesem
szép napot Neked
és szép holnapot
és szép éjszakát,
mikor a hold ragyog
s éj hajadat ezüsttel hinti be
és a bársony égből
megannyi csillag
ámulva tekint a földre le,
mert ilyen szép még az égben sincs
hiába gyémántragyogás,
minden égi kincs
hiába égi ösvények
bűvös fénysora
minden hiába,
mert itt lent van a csoda
Te
ki lejöttél hozzánk kedvesen,
ki köztünk élsz szerelmesen
Szerelmesem
szép perceket Neked
szép órákat,
napokat,
éveket
Életet - Veled.
Marion Doolan
Bejegyezte:
Angyalka
"Ott toporogtak a szélfogó ajtajában, két gyerek rongyos, kinőtt kabátban.
- Néni kérem, nincs fölösleges újságpapírja?
Nem értem rá, már a nyelvemen volt, hogy nincs...míg le nem néztem a lábukra. Vékony talpú cipőjüket átáztatta a havas eső.
- Gyertek be, kaptok egy csésze forró kakaót!
Több szó nem esett köztünk. Átázott lábbelijük foltot hagyott a kőpadlón. Kakaóval és vajas-lekváros pirítóssal vendégeltem meg őket, hogy kicsit átmelegedjenek, hisz majd megvette őket az Isten hidege. Aztán igyekeztem vissza a konyhába háziasszonyi teendőimhez...
Hirtelen feltűnt a nagy csönd az utcai szobában. Bekukkantottam. A kislány az üres csészét forgatta. A kisfiú bátortalanul kérdezte:
- A néni...gazdag?
- Hogy én gazdag? Ugyan, dehogy! - néztem le kitaposott papucsomra.
A kislány óvatosan a helyére tette a csészét.
- A csészék összeillenek a csészealjjal - állapította meg, s koravén hangjából időtlen, éhséggel nem csillapítható éhség csendült ki.
Azután távoztak, újságkötegeiket szélvédő pajzsként tartva maguk előtt. Meg sem köszönték a szíveslátást, bár nem is hiányoltam. Többet kaptam ennél. Olcsó kék keménycserép csészéket és csészealjakat. De egymáshoz illőket. Megszurkáltam a krumplit, megkevertem a mártást. Burgonya és barnamártás, fedél a fejem felett, férj jól fizető, biztos állással - ezek is mind szépen összeillenek.
Visszatoltam a székeket a tűz mellől a helyükre, rendet raktam a nappaliban. A sáros kis lábnyomok még mindig nedvesen csillogtak a kövön. Nem bántam. Legszívesebben ott hagytam volna őket örök emlékeztetőül, hátha elfelejtem, milyen gazdag is vagyok..."
- Néni kérem, nincs fölösleges újságpapírja?
Nem értem rá, már a nyelvemen volt, hogy nincs...míg le nem néztem a lábukra. Vékony talpú cipőjüket átáztatta a havas eső.
- Gyertek be, kaptok egy csésze forró kakaót!
Több szó nem esett köztünk. Átázott lábbelijük foltot hagyott a kőpadlón. Kakaóval és vajas-lekváros pirítóssal vendégeltem meg őket, hogy kicsit átmelegedjenek, hisz majd megvette őket az Isten hidege. Aztán igyekeztem vissza a konyhába háziasszonyi teendőimhez...
Hirtelen feltűnt a nagy csönd az utcai szobában. Bekukkantottam. A kislány az üres csészét forgatta. A kisfiú bátortalanul kérdezte:
- A néni...gazdag?
- Hogy én gazdag? Ugyan, dehogy! - néztem le kitaposott papucsomra.
A kislány óvatosan a helyére tette a csészét.
- A csészék összeillenek a csészealjjal - állapította meg, s koravén hangjából időtlen, éhséggel nem csillapítható éhség csendült ki.
Azután távoztak, újságkötegeiket szélvédő pajzsként tartva maguk előtt. Meg sem köszönték a szíveslátást, bár nem is hiányoltam. Többet kaptam ennél. Olcsó kék keménycserép csészéket és csészealjakat. De egymáshoz illőket. Megszurkáltam a krumplit, megkevertem a mártást. Burgonya és barnamártás, fedél a fejem felett, férj jól fizető, biztos állással - ezek is mind szépen összeillenek.
Visszatoltam a székeket a tűz mellől a helyükre, rendet raktam a nappaliban. A sáros kis lábnyomok még mindig nedvesen csillogtak a kövön. Nem bántam. Legszívesebben ott hagytam volna őket örök emlékeztetőül, hátha elfelejtem, milyen gazdag is vagyok..."
Károlyi Amy
Bejegyezte:
Angyalka
Megláttam magam a szemedben,
s tudtam, szép vagyok és egyetlen.
És ilyen tükröm nem lesz több egy sem,
sokáig elidőztem a szemedben.
s tudtam, szép vagyok és egyetlen.
És ilyen tükröm nem lesz több egy sem,
sokáig elidőztem a szemedben.
Müller Péter
Bejegyezte:
Angyalka
Figyeld meg, ha boldog vagy, hogy repül az idő. "Jé, már este van!" Ha pedig nagyon boldog vagy, akkor az idő nemcsak "repül", de meg is szűnik. Nincs. Egy olyan dimenzióban vagy, ahol nincsenek órák. Nincs holnap. Tegnap sincs. "Most" sincs - mert ha már tudod, hogy "most" van, nyomban félni kezdesz, hogy elmúlik az egész.
Helen Thomson
Bejegyezte:
Angyalka
Szeretni annyi, mint vállalni a legnagyobb kockázatot. Jövőnket és
boldogságunkat adni valaki kezébe. Engedni, hogy kétkedés nélkül
bízzunk valakiben. Elfogadni sebezhetőségünket. Én pedig szeretlek.
boldogságunkat adni valaki kezébe. Engedni, hogy kétkedés nélkül
bízzunk valakiben. Elfogadni sebezhetőségünket. Én pedig szeretlek.
Ady Endre:Elfogyni az ölelésben
Bejegyezte:
Angyalka
Szájon, mellen, karban, kézben,
Csókban, tapadva, átkosan
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom.
Csókban, tapadva, átkosan
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom.
Epében, könnyben és mézben,
Halálosan, tudatosan
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom.
Halálosan, tudatosan
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom.
Ilyen nagy, halk, lelki vészben
Legyek majd csontváz, vig halott
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom.
Legyek majd csontváz, vig halott
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom.
Gyurkovics Tibor :Hajnal
Bejegyezte:
Angyalka
Szeretlek, jobban a szélnél
mi öleli hosszan a fát
szeretlek, mintha Te élnél
helyettem egy életen át.
mi öleli hosszan a fát
szeretlek, mintha Te élnél
helyettem egy életen át.
Bejegyezte:
Angyalka
Nem tudhatod előre, hogy melyik lesz életed legfontosabb napja. Amiről azt hiszed, hogy fontos lesz, az úgysem olyan lesz, mint ahogyan azt elképzelted. Ez egy az átlagos napok közül. A legfontosabb nap is normálisan kezdődik. Azokat a napokat a végük teszi a legfontosabbá.
A napot, amikor elkötelezed magad valami vagy valaki iránt. A napot, amikor összetört a szíved. A napot, amikor megismerted a nagy Őt. A napot, amikor rájöttél, hogy nincs elég idő, mert örökké akarsz élni. Ezek a legfontosabb napok, a tökéletes napok.
A napot, amikor elkötelezed magad valami vagy valaki iránt. A napot, amikor összetört a szíved. A napot, amikor megismerted a nagy Őt. A napot, amikor rájöttél, hogy nincs elég idő, mert örökké akarsz élni. Ezek a legfontosabb napok, a tökéletes napok.
Bejegyezte:
Angyalka
A szerelem az, amikor Rá gondolsz, és megszólal a legszebb zene a bensődben.
A szerelem az, amikor úgy érzed, sokkal jobb emberré tett, mint amilyen magadtól valaha is lehettél volna.
A szerelem az, amikor értelmetlennek és idegennek tűnik mindaz, ahol vagy, egyszerűen azért, mert Ő nincs ott.
A szerelem az, amikor úgy érzed, sokkal jobb emberré tett, mint amilyen magadtól valaha is lehettél volna.
A szerelem az, amikor értelmetlennek és idegennek tűnik mindaz, ahol vagy, egyszerűen azért, mert Ő nincs ott.
Müller Péter
Bejegyezte:
Angyalka
Ha jól figyelsz,
rádöbbenhetsz arra is,
hogy rossz érzésed nem is a tiéd:
valaki helyett szorongsz,
vagy éppenséggel valaki bánata
suhant át rajtad, és árnyékba borította
az egyébként derűs lelkedet.
Ha valakit szeretünk,
érzéseit érezzük.
rádöbbenhetsz arra is,
hogy rossz érzésed nem is a tiéd:
valaki helyett szorongsz,
vagy éppenséggel valaki bánata
suhant át rajtad, és árnyékba borította
az egyébként derűs lelkedet.
Ha valakit szeretünk,
érzéseit érezzük.
Oravecz Imre:Még
Bejegyezte:
Angyalka
Még visz a lábam,
még engedelmeskedik a kezem,
még jólesik az étel,
még észreveszem, ha el akar csöppenni az orrom,
még elvégzem a munkám,
még nem szorulok támaszra,
még nem hanyagolom el a külsőm,
még rendszeresen tisztálkodom,
még nem vagyok koszos, büdös,
még nem húzódnak el tőlem a buszon,
még rendben tartom a lakásom,
még tudok logikusan gondolkodni,
még tiszta az elmém,
még nem keverem össze a képzeletet a valósággal,
még megkülönböztetem a jót a rossztól,
még vigyázok magamra,
még van veszélyérzetem,
még nem vagyok szűklátókörű, kicsinyes,
még érdekel a világ,
még nem gubóztam be egészen,
még kívánok nőt,
még Rilkét, Kis Lajost olvasok,
még megremegek a szépség láttán,
még vágyom a magasabbrendűre,
még naponta megküzdök magammal,
még van bennem érzés, gyengédség,
még szánom a szenvedőt, és segíteni akarok rajta,
még megértő vagyok és könyörületes,
még örülök, ha hull a hó,
még felderülök, ha kisüt a nap,
még figyelem a fény változását alkonyatkor,
még elbűvöl, ahogy a magból növény lesz,
még megrészegít a legelőn a trenkavirág illata,
még visszavárom a kakukkot tavasszal,
még esténként kiülök a teraszra,
még van kutyám, kit megsimogathatok,
még gyönyörködöm a nádi rigók együgyű énekében,
még szeretnék pár jó verset írni –
még érdemes élni.
még engedelmeskedik a kezem,
még jólesik az étel,
még észreveszem, ha el akar csöppenni az orrom,
még elvégzem a munkám,
még nem szorulok támaszra,
még nem hanyagolom el a külsőm,
még rendszeresen tisztálkodom,
még nem vagyok koszos, büdös,
még nem húzódnak el tőlem a buszon,
még rendben tartom a lakásom,
még tudok logikusan gondolkodni,
még tiszta az elmém,
még nem keverem össze a képzeletet a valósággal,
még megkülönböztetem a jót a rossztól,
még vigyázok magamra,
még van veszélyérzetem,
még nem vagyok szűklátókörű, kicsinyes,
még érdekel a világ,
még nem gubóztam be egészen,
még kívánok nőt,
még Rilkét, Kis Lajost olvasok,
még megremegek a szépség láttán,
még vágyom a magasabbrendűre,
még naponta megküzdök magammal,
még van bennem érzés, gyengédség,
még szánom a szenvedőt, és segíteni akarok rajta,
még megértő vagyok és könyörületes,
még örülök, ha hull a hó,
még felderülök, ha kisüt a nap,
még figyelem a fény változását alkonyatkor,
még elbűvöl, ahogy a magból növény lesz,
még megrészegít a legelőn a trenkavirág illata,
még visszavárom a kakukkot tavasszal,
még esténként kiülök a teraszra,
még van kutyám, kit megsimogathatok,
még gyönyörködöm a nádi rigók együgyű énekében,
még szeretnék pár jó verset írni –
még érdemes élni.
Biegelbauer Pál
Bejegyezte:
Angyalka
Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak a szavakkal......Lehet, nem a szavak lesznek, amelyek megérintenek. Hanem a szóközök fehér némasága. A csend könyvét nem lehet üres lapokkal megírni. Az csak a süketszoba csendje lenne. Reményem, hogy a szavaim olyanok lesznek, mint a szellőtől rezdülő falevelek susogása, vagy a madárdal, amelyek csak mélyítik a természet csendjét. A szíved csendjét.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)