Valami van a télben, ami a gyermekkora emlékeztet, közvetlenül és fájdalmasabban, mint más évszakok. A hó kékesszürke színében, a szobák alkonyatában, a kályhák nyers, orrfacsaró illatában, mindebben van valami bizalmas és örökre elveszett.
Search
Angyalka
Népszerű bejegyzések
-
Mondjak neked újat magadról? Tudod, hogy tisztelnek a lelkes kövek? Tudod, hogy a Nap a szíved? Tudod, hogy Nap nélkül nincs élet? Hogy... -
Az éjszaka megint egyedül bújt mellém, De én neki háttal, ébren vártalak. Álomként takartál be, mikor az éjfél Végre elhozott... De a hajna... -
A pillangók nem látják a saját szárnyaikat, így nem tudják, hogy milyen csodálatosan néznek ki; ez az emberekkel is így van. Ezért van... -
"Ha meg tudod tartani a józanságodat, mikor körülötted mindenki elveszti a fejét... Ha bízni tudsz magadban, mikor mindenki kételkedik ... -
Csak a tudás átadható, tanítható - a bölcsesség nem. A bölcsességre rá kell találni, lehet élni általa, de kimondani, közölni nem le... -
Platón szerint a teremtés kezdetekor az ember nem olyan volt, mint ma. Nem léteztek férfiak és nők, csak egyféle lény létezett: alacsony vol... -
Egy nap majd megbüntetnek minket, amiért elpazaroltuk a fényt, elpazaroltuk a csillagokat, elpazaroltuk a színeket és a harmóniát, ami... -
Hány éves az ember a mennyben? Mert ha odafönt tényleg a mennyország van, akkor világos, hogy ott mindenki a legjobb formájában mutatkozik. ... -
Csak szavak, betűvé gondolt érzelmek, leírt gondolatok. Mikor olvasod őket, szíved érintik, lelked simogatják, könnyed csordul től...
 |