Reviczky Krisztina:Gyerekes gondolatok

Sok dolgot másképpen
képzeltem régen.
Olyan bolondosan,
mint egy gomba
tíz katica-
pöttyel megsózva.

Ha tücsök zenélt,
úgy hittem, örömében
dörzsöli tenyerét.
S ha hallgat, csak
azért, mert lekoptak
az öröm-sörték.

Mikor ruhám kiszakadt,
azt gondoltam,
a varázs-kövektől,
amelyeket beletettem –
engedett a varrás,
azért van huzat
a zsebemben.

A narancs nyalókaszín
bicikli kattog,
mint emlékeimre
hulló eső, és suhanása
nyomán kavarog
a hamuszőke lég.

És a könyves-
polcon a gőgös
gúnárok tocsognak
hűvös-nedves
rigolyát, gágogva:
álom keseríti meg
a szád!

De nincs is katica-
szárnyú gomba,
se kopott tücsök-csülök,
sem kő súlyú huzat,
se ragacsos cukorka-
jármű, se kacsaúsztató
fogmosópohár.

Csak sok gyerekes gondolat.