Erdélyi Gábor :Cím nélkül

Fájdalom sír az ágakon.
-csak csendesen-
ne lássa senki sem..
A fák alatt, izzó szánalom.
-fénytelen-
akár a végtelen
Itt vagyok, fényes csillagok!
könnyeim félnek
arcomra égnek
Gyémánttá érett, keménnyé edzett,
Emberként állok.
semmivé válok...