Augustinus

Anyámnak köszönhetek mindent, ami vagyok.

Talán hallja valahol...

Szekeres Adrienn : Álmomban - dalszöveg

 Egy pici dal, egy kicsi szó,
Egy aprócska jó,
Ahogy álmomban hallom a hangját...

S aki hív, az, ki szól,
ismerem jól...
A szívemben őrzöm az arcát.

Ő az, aki vár, mikor eljön
az idő,
Hogy a múlt vele üzenhet nekem.
Tudom, ő az, aki, bármit is hoz
majd a jövő,
Velem él, elkísér, s fogja a kezem!

Álmomban jártam ott,
Ahol ő jár, és én is láttam azt,
Amit ő lát
S együtt mentünk,
S összenevettünk, úgy, ahogy rég
Álmomban érzem, ő is érez!
Azt súgta: - nincs baj,
Minden szép lesz!
Így van ez rendjén, még
Úgy is, hogyha fáj!

Ez a dal ma neki szól,
Talán hallja valahol,
Hogy sóhajként szállok a
széllel...

Ami szép, és ami jó,
És visszaadható,
Ő hozza el újra ma éjjel!

Mert ő az, aki vár, mikor eljön
az idő,
Hogy a múlt vele üzenhet nekem.
Tudom, ő az, aki, bármit is hoz
majd a jövő,
Velem él, elkísér, s fogja a kezem!

Álmomban jártam ott,
Ahol ő jár, és én is láttam azt,
Amit ő lát
S együtt mentünk,
S összenevettünk, úgy, ahogy rég
Álmomban érzem, ő is érez!
Azt súgta: - nincs baj,
Minden szép lesz!
Így van ez rendjén, még
Úgy is, hogyha fáj!

Mert ő az, aki vár, mikor eljön
az idő,
Hogy a múlt vele üzenhet nekem.
Tudom, ő az, aki, bármit is hoz
majd a jövő,
Velem él, elkísér, s fogja a kezem!

Álmomban jártam ott,
Ahol ő jár, és én is láttam azt,
Amit ő lát
S együtt mentünk,
S összenevettünk, úgy, ahogy rég
Álmomban érzem, ő is érez!
Azt súgta: - nincs baj,
Minden szép lesz!
Így van ez rendjén, még
Úgy is, hogyha fáj!
Még úgyis, hogyha fáj!

 

József Attila

 

Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek,
Csak szép játék vagy, összetörlek,
Fényét veszem nagy, szép szemednek.
- Ó nem tudom. Nagyon szeretlek.

Tatiosz

Mikor arra vágysz, hogy észrevegyenek, megértsenek és szeressenek, tudd, hogy a többiek is erre vágynak.

Dsida Jenő: Hálaadás

Köszönöm Istenem
az édesanyámat!
Amíg Ő véd engem,
nem ér semmi bánat.

Körülvesz virrasztó
áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal
dolgozni nem restell.

Áldott teste, lelke
csak érettem fárad,
Köszönöm Istenem
az édesanyámat!

Köszönöm a lelkét,
melyből reggel, este
imádság száll Hozzád,
gyermekéért esdve.

Köszönöm a szívét,
mely csak értem dobban,
itt e földön senki sem
szerethet jobban! -

Köszönöm a szemét,
melyből jóság árad,
Istenem köszönöm
az édesanyámat!

Te tudod, Istenem
- milyen sok az árva,
Aki oltalmadat,
vigaszodat várja.

Leborulva kérlek:
gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek
nincsen édesanyjuk!

Vigasztald meg őket
áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat
takard el, temesd el!

Áldd meg édesanyám
járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását,
áldd meg szenvedését!

Áldd meg imádságát,
melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel
az édesanyámat!

Halld meg jó Istenem,
legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm
az édesanyámat!

Márai Sándor

A szerelmesek szótára megannyi tőmondatból áll össze, parancsoló és kérdő hangsúlyban szerkesztett tőmondatokból. A szerelem parancs és kérdés. Szavai így hangzanak: “Várlak.” Aztán: “Hol voltál?” Aztán: “Szeress.” Aztán: “Ne hagyj el!” Ez a szűkszavú litánia fohászkodik az egek felé, ötszázezer éve, minden nyelven, az ősember böffenetszerű vallomásától az “Énekek éneké”-nek hasonlatain át Stendhal és Ortega Y Gasset értekező szerelem-magyarázatáig és Rómeó ömlengéséig. A szerelem csak tőmondatban tudja közölni magát. Mikor a szerelem magyarázkodni kezd, cáfol vagy reábeszél, már nem szerelem, hanem emberi ügylet és szomorú végzet.

...valahonnan megvígasztalnak.

"Lehet, nem tartozom szeretetre méltó korunkhoz, hiszen telve vagyok gyanakvással, és korunk nagyon elfoglalt. Ezért kellemes részemre az, hogy egy elveszett paradicsom árnyékszerű tüneménye vagyok. Tudom, vannak virághoz hasonlatos emberek, akik messziről, valahonnan megvigasztalnak."

Johannes Linnankoski –Dal a tűzpiros virágról

Te értetted meg velem, hogy milyen rejtelmes mély és csodálatos a férfinak és a nőnek a viszonya, hogy nem véletlenül akadnak egymásra . Hogy a szerelem nemcsak ölelés és csók és az érzések tavaszi mámora , hanem a léleknek csendes boldogsága, láthatatlan és mégis ott van mindenütt , mindenben

Néma és mégis sokatmondó, még ha az ajkak meg sem rebbennek.

Laurell Kaye Hamilton

Te nem félnél valakit annyira akarni, hogy már minden más mindegy legyen az életedben?

Paul Georgescu

Előfordulnak helyzetek, amikor fékeznünk kell magunkat (...), máskor tűrnünk kell, éhséget, szomjúságot, álmatlanságot, ismét máskor okosabb nézni, figyelni, hallani. De (...) olyan helyzet is van, amikor erőszakosnak kell lennünk. Csak az a fontos, hogy ne tévesszük össze a helyzeteket.

Wass Albert

Jaj, ezek a könnyek. Nem tudott tenni ellenük semmit. Csak jöttek valahonnan nagyon mélyről, jöttek, jöttek az emlékek nyomán, elöntötték a szemét és elhomályosították a sorokat.

Paulo Coelho

Annyit szenvedtem, a szívem már annyit vérzett azon az ezer és egy éjszakán, amikor fölriadtam, és vártam, hogy megcsörrenjen a kulcs a zárban, belépjen a szobába (...), lefeküdjön mellém, és ne szóljon egy szót se. Megfogadtam, hogy ha ez valóban bekövetkezik, nem fogok kérdezni semmit, csak megcsókolom, azt mondom neki, hogy ,,szép álmokat, szerelmem", és másnap együtt ébredünk, kézen fogva, mintha ez a rémálom soha nem történt volna meg.

Hioszi Tatiosz

Amikor megszülettél, az Ajándékozótól kaptál egy érzékeny szívet. Font hozzá egy ezüstszálat is. Innenső végét a te szívedhez, túlsó felét ahhoz a másik szívhez kapcsolta, végül összekötötte őket. A két kicsi szívből egy nagy szív lett. Bármilyen távol vagytok egymástól, ez az ezüstszál nem szakadhat el soha.

Néha nem is tudjuk mennyire szeretünk valakit, nem is érezzük. Mert ha éreznénk, hogy mennyire szeretjük, abba belehalnánk. Ettől nem vagyunk rossz emberek, csak túl nagy szívünk van.

Bárhová is nézek...

 

Rólad szól minden gondolatom

Csukott pilláim mögé Te rejtőzöl el

Ott égettelek el retinám falán

Bárhová is nézek, Téged látlak meg.

Moretti Gemma

 

Tavasz, zsenge fűtől, s víztől illatos,

Nyár, mely dús gyümölcsöt, örömöt ígér,

Szelíd, vadludas ködös őszi napok.

Jégcsapos, hópihés, fenyőn ringó tél.

Hajnal, aranyfény a harmatcseppeken,

telt torkú harangszó a verőfényben,

halkuló hangok, emlékező alkony,

álmodó madarak pityegése éjjel.

Pihenő pille a nárcisz virágán,

nyári záporok, ívelő szivárvány.

őszi ég, bokrokon lángszín levelek,

magot leső cinkék, dermedt fák ágán.

Mindent megélt óra, új nap: új öröm,

tenyerén tartja törékeny életem.

Köszönöm, hisz minden tünde pillanat,

gyönyörű ráadás, ajándék nekem.

Barnaky Miklós

 

Köröttem apró lángok égnek;

barátok tán vagy lidércfények,

megannyi rejtélyes ígéret,

mely biztonságot vagy pusztulást jelent.

Csak várok.

S lelkemben egyre hangosabban zúg a csend.

Farkas István

 

messze tőled

minden gondolatom

Te vagy vágyaim

csak téged keresnek

ölelni akarlak

bőrömön érezni leheletedet

kezed érintését testemen

boldogság-könnyeid

ízét a számban

húsodig csontodig

lelkedig eggyé válni veled

szívemen akarom

érezni szívverésedet

őrület

már ez így

ilyen messze tőled

nem tehetek mást

egyedül fekszem

melléd álmodom magam

s Énem benned

kiteljesedik.

Szilágyi Domokos

 

Becsüld, halandó, amíg élek,

szavaim halandó becsét.

Két ember közt legrövidebb

út az egyenes beszéd.

Nagy István Attila

 

Esik az eső. Könny keveredik

a hideg ősszel.

Siratom magamat.

Jó lenne odabújni hozzád,

hosszan ringatózni veled.

Kérlelni, hogy el ne eressz,

ha mégis elmennék.

Bánatba bódít az ősz,

nyugtalan szívverésem

meg ne rémisszen.

Itt vagyok még, várom,

hogy újra megölelj,

s abban a metszéspontban

meg is születhetek újra -

veled.

Paulo Coelho

Mindannyian katedrálisok vagyunk, ez kétségtelen. De mi van az én tágas, belső teremben? Esther, a Zahir. Mindent kitölt. Ő életem egyetlen értelme, (...) és megértem, miért szálltam szembe a hóval, a dugóval, a jeges országúttal: hogy eszembe jusson, hogy mindennap újjá kell építenem magam, és hogy - életemben először - elfogadjam, hogy van egy lény, akit önmagamnál is jobban szeretek.

Wass Albert

Aki fiatal, szigorúan és kérlelhetetlenül mondja ki ítéletét az öregek fölött, és többnyire igaza van. És ítéletet egyúttal önmagára is. Arra az időre, mikor már ő is öreg lesz.

Müller Péter

Érdekes dolog a lelki sebeknél, hogy sokkal lassabban gyógyulnak, mint a testiek. (...) Néha úgy tűnik, hogy a fájdalmunk (vagy a félelmünk) időtlen. A lélek emlékezete mélyebb és valóságosabb, mint a testé.

Nagy István Attila :Téged hívlak

Ha arra várok, hogy elindulj,
s megtaláljon a tavasz üzenete,
nem álldogálhatok gyáván
a folyó partján én sem,
s nem nézhetem, hol kisebb,
hol veszélytelenebb a víz.
Nem vágyom a túlsó partra.
Téged hívlak minden pillanatban,
s csendesen, de bízva remélem,
egyszer megérkezel hozzám.

Popper Péter

"Figyelj csak! Ma van az a holnap, amitől tegnap annyira féltél."

Gondolati háttér: A szorongó embert leginkább a képzelete gyötri meg. Irreálisan felnagyítja a jövő félelmetes lehetőségeit. Ennek az az oka, hogy a szorongás tárgyat keres magának, amihez hozzátapadhasson. Tárgytalan félelmeinket legalább érthetővé akarjuk tenni a magunk számára. Ez a folyamat utólagos: először van a szorongás, azután hozzákapcsolódik egy elképzelt lehetőséghez. Mennyit féltünk fölöslegesen a holnaptól, amely eljött, sőt ma már múlttá vált– túljutottunk rajta, és az elképzelt rémségek sehol sem voltak. Olyan ez, mint egy vizsga vagy egy műtét. Mennyire félünk tőle, s utólag csöndben azt mondjuk: Ennyi volt az egész?

William Clement Stone

Kicsi különbség van az egyes emberek között, de ez a kicsi különbség nagyon sokat számít. A kicsi különbség az attitűd. Ami sokat számít, az az, hogy az attitűd pozitív vagy negatív.

Eric Knight

Mostanában annyi ajtó csukódik be mögöttem... És én néha szeretném, ha ez egy kicsit lassabban menne. Visszamenni nem akarok, hiszen az ajtók csakugyan bezáródnak, és az ember nem is mehetne vissza. És én csakugyan a magam útján akarok továbbmenni. De hát néha kifulladok egy kicsit, és olyankor szeretném azt mondani, hogy - állj... csak egy pillanatra... csak egy percre állítsuk meg, kérem, a világot... csak addig, míg hozzászokom egy kissé, hogy ott legyek, ahol vagyok.

Csitáry-Hock Tamás :Mosolyhíd

Van az ajándék…

Mindegy, hogy mi. Nem számít, hogy nagy vagy kicsi, drága vagy olcsó. Az ajándék valódi értékét nem ez határozza meg. Bármi válhat ajándékká. Egy mosoly, egy simogatás, egy ölelés is. De lehet az egy könyv, amiről tudod, hogy a másiknak fontos, és egy könyvjelző, amiről ő is tudja, hogy számodra ő mennyit jelent. A lényeg, hogy szíved minden melegével adod neki. Így a könyv minden oldala rólad fog szólni, a könyvjelző pedig nem csupán a lapok múlását jelzi, hanem téged idéz. Hiszen valójában nem könyvet, nem könyvjelzőt adsz, hanem a szívedet. És ennél többet nem adhatsz. Mert a szíved te magad vagy.

Létezik ilyen ajándék.

Kormányos Sándor : Hiány

Az érzésre feszült gondolatok
most pattanó húrrá pengenek
s egy szívdobbanásra ráölelve
mint vágy-verte dallam, zengenek.

Majd hosszú sóhajra hangolódva
elszállnak utánad messzire.
Én mindig tudtam: Hiányzol majd,
de sosem hittem, hogy ennyire...

Káli László

Mondd, emlékszel még? Hogy volt egy Pillanat!
(Amiről azt mondtad, hogy ez már nem illanhat
el soha!) És amiért élni akartál! Vagy meghalni
akár. A múltat, esetleg még a jövőt is feladni.
Mert e pillanatban olyan mindegy volt minden.
(Meg amikor elmúlt. Már mindegy volt minden.)
És milyen kár, hogy csak akkor vettük észre:
ez volt a boldogság, amikor már régen véget
ért. A boldogság. Mert a Pillanat, örök marad.
Mindörökké az idő s tér közé, mint ék, ott ragadt,
miként léckerítés között, szakadt rongy darab.
Emlékszel hol maradt, hová lett az a pillanat?

Guy de Maupassant

Látja... az élet nem olyan jó... de nem is olyan rossz, amilyennek hisszük.

Antoine de Saint-Exupéry

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

"…..irigyen tisztelek minden költőt, ki helyettem mutatja meg, hogy mi lakik mélyen a szívemben."

Paulo Coelho

Az igaz Szerelem hagyja, hogy mindenki a saját útján járjon - mert tudja, hogy ez nem választja szét egymástól a Feleket.

Várlak...

 

Emberek.

és egyik sem te vagy

annyira várlak

hogy mindenkiben

téged látlak

Mindenkire

rámosolygok

nem jössz

és lesújt a bánat

Tovább várlak.

Leleszi Balázs Károly

 

Jövök-megyek

a világban fellelhető titokzatos

kincseket keresem

pedig csak azt szeretném

hogy kedvesem egyszerű kezével

megsimogassa a kezemet.

Hiányod

 

Lelkemben úgy fáj a hiány.

Nem ölelhetlek ma sem!

Üvegen sikoltó gyémánt

Karcolata a szívem.

Vágy bűvölete igéz

Szenvedő szívemhez utat.

Lágyan simogató kéz

Emléke bőrömön suhan.

Szemhéjamon égőn vibrál

A tegnapi puha csók.

Szívem kínnal égbe kiált:

Nem tegnap akarom! Most!

Imát rebeg tűzforró szám:

Csókod enyhítse vágyam!

Szerelmes ölelésed után

karodban égjek lázban!

Érezzem a vad szenvedély

Tűzpiros égig repít!

Testem íves gyönyörben ég,

Mit szerelmed csendesít.

Platón

"Az ember nem olyan hatalmas, hogy mások felett ítélkezzen. (...) Véleményed persze lehet, de abban a pillanatban, amint valakit elítéltél, valójában magadat ítélted el. Ha bántasz valakit, magadat bántod, senki mást. A bántalom nyila előbb-utóbb visszapattan rád, így rendelték az istenek... Gondolj csak a szeretetre... Kinek szeretsz, amikor szeretsz? Másnak, vagy magadnak?"

Komáromi János:Kívánságaim

 

Mosolyogj az égre, hogy a nap sugarában megláthassalak...
Nevess a szélbe, hogy amikor arcomhoz ér, megérezhesselek...
...és gondolj rám, hogy érzéseink találkozhassanak...

Kelemen Erzsébet

Csend. Döbbentő magány.
Fázik a lelkem: valaki vár.
Várok és fázom, fázom és várok,
félek, remegek: szeretek, szeretek.
Fehér sikolyok, kipirult arcok
kiáltják feléd: nem lehetsz enyém.
Sírok és nevetek: szeretlek, szeretlek!
Suttogom elhalva: akarlak, örökre!
Vess meg, de ne szeress,
csak fogd meg a kezemet.
Bocsáss meg: szeretlek, nagyon, nagyon.

Dienes Eszter:Magány

Két szék közt a sarokban
gömbölyödik emléked...
Simogatni sem merem.

Csitáry-Hock Tamás

A reménytelenül hosszú perceket, napokat, hónapokat, éveket csak egy módon lehet túlélni: ha hiszünk abban, amire, akire várunk. S közben az idő szeretetté alakul, és a percek múlásával egyre növekszik.

Nagy László

Köröttem kúsza az élet, kúsza a sorsom.
Vértezz hittel, hűséggel állig,
akkor én a haláloságyig
belédfogódzom.

Paulo Coelho

Sokféleképpen vártalak... Vártalak, mint az elkeseredett feleség, aki tudja, hogy férje soha nem értette egyetlen lépését sem, és soha nem fog utána jönni, és ezért föl kell szállnom a repülőre, és vissza kell mennem, hogy aztán a következő válságból újra elmeneküljek, majd visszamenjek, és megint elmeneküljek, aztán újból vissza. (...) Vártalak, ahogyan Pénelopé várta Odüsszeuszt, ahogyan Rómeó várta Júliát, ahogyan Beatrice várta Dantét, hogy megváltsa. A sztyeppe ürességét benépesítették az emlékeim, az együtt töltött pillanataink, az országok, ahol együtt jártunk, az örömeink, a veszekedéseink. De ha hátranéztem, csak a saját lépteim nyomát láttam, te sehol nem voltál.

Wass Albert

Gondolj arra, hogy én akkor már ott leszek melletted, csak a szemeddel nem láthatsz. Ott leszek a tulipánok színében, a kis almafa rügyeiben, a virágillatban s a szellőben, mely megborzolja néha a hajadat.

Louis de Saint-Marché

Nagyon hűséges tudok lenni. Én mindig várnálak, és keresném a kedved. Megvédenélek, ha valaki bántani akarna. Őriznélek, amikor alszol. Mert bármilyen is legyél, biztos lehetsz abban, hogy számomra a legkülönb vagy.

Kellemes Húsvéti Ünnepeket Minden Kedves Olvasónak!:)

Eljött a szép húsvét reggele,
Feltámadásunk édes ünnepe.
Ünneplő ruhákba öltöztek a fák,
Pattognak a rügyek, s virít a virág.
A harang zúgása hirdet ünnepet,
Egy kismadár dalol a zöld rétek felett...

Tornay András:Tanács magamnak, magamtól, miattam

Nagy veszteség magamat nem szeretni!
Egyedül én élhetem az életem.
És vigyáznom kell rá.

Jószay Magdolna:Köszönöm

Köszönöm neked a lélek-gazdag éveket,
mit tőled távol élek, mégis melletted.
Köszönöm a varázst, sok csillagfényes percet,
színes álmainkra masnit kötő kezed.
Köszönöm a szemed, köszönöm a lelked,
értem dobogni meg nem szűnő szíved.

Torjay Attila:Lopott boldogság

Maradj még kicsit, jó?
Úgyis megszabja az utat
a csontig béklyózó
felelősségtudat
összebújhatnánk egy sötét utcában
vagy kint a temetőben,
a hársak alatt állva
mint múltkor az esőben
fekete az ég is
s mint kalodába zárt eretnek
sírok – és nevetek mégis.
Nagyon szeretlek.

Leo F. Buscaglia

"Életünkben a legemberibb dolog, amit tehetünk, hogy megtanuljuk kifejezni legőszintébb érzéseinket és meggyőződéseinket, és vállaljuk értük a következményeket. Ez a szeretet első követelménye, mely egyben sebezhetővé is tesz minket a többiekkel szemben, akik talán kinevetnek. Mégis, sebezhetőségünk az egyetlen, amit az embereknek adhatunk."