A szerelmesek szótára megannyi tőmondatból áll össze, parancsoló és kérdő hangsúlyban szerkesztett tőmondatokból. A szerelem parancs és kérdés. Szavai így hangzanak: “Várlak.” Aztán: “Hol voltál?” Aztán: “Szeress.” Aztán: “Ne hagyj el!” Ez a szűkszavú litánia fohászkodik az egek felé, ötszázezer éve, minden nyelven, az ősember böffenetszerű vallomásától az “Énekek éneké”-nek hasonlatain át Stendhal és Ortega Y Gasset értekező szerelem-magyarázatáig és Rómeó ömlengéséig. A szerelem csak tőmondatban tudja közölni magát. Mikor a szerelem magyarázkodni kezd, cáfol vagy reábeszél, már nem szerelem, hanem emberi ügylet és szomorú végzet.
