A törlesztéssel csak növelni lehet. Beleőszültem, mire megértettem ezt az igazságot. Kisgyerekek, akik még egyáltalán nem képesek uralkodni az indulataikon - aminek részben idegélettani okai vannak (csecsemőkoruk hányattatásai során rászoktak, hogy inkább a primitívebb, a hüllővilágból hozott, máris kész középagyukat használják, mint a gondolkodó, de még éretlen, fejlődésben lévő homloklebenyüket) -, úgy gondolhatják, ha azt okozzák a másiknak, amit az nekik, azzal „visszaadták a kölcsönt". Te azonban már nagy vagy, felnőtt vagy, Olvasóm, én képzelt gyermekem, fontos lenne belátnod, hogy sosem tudhatod pontosan, a másikat mi kényszerítette arra, hogy fájdalmat vagy kárt okozzon neked. Ha képes vagy abból kiindulni, mikor azon tűnődsz, miért bánt valaki - ha már képes vagy tűnődni ezen, ahelyett, hogy visszaütnél, ez fél győzelem már. Magában véve is -, hogy az illető ugyanabból az anyagból van, mint te, fájdalmak és kétségek bombázzák, és szenved, mert be van szorítva a körülményei közé, éppúgy, mint te, ha tehát ezt veszed alapul, mindjárt esélyed támad jóvátenni azt, amit a másik igazságtalansága okozott. Hogyan?
