Vitó Zoltán - Szerelem

 Megszünt a tér:
nincs "messze", nincsen "távol"
amióta tudom, hogy létezel.
Hol éppen vagya Föld bármely pontjáról
mindegyik percben hozzám érkezel.

Ha megsimítsz egy tárgyatamint bárhol gondolatbannálam feledkezel én érzem itt, hogy szívem száz gondjából
az a simítás egyet elemel...

Magányából az "én" és "te" kilábol
mely külön értelmetlen félbe szel
csak a tündöklő "Te meg én" világol
értelmes egy velem együtt leszel: Én vétkezem, amikor Te hibázol
engem őrzöl, ha magadra vigyázol.