Magasan jár a tavaszi hold az égen,
Rád gondolok és vagyok a teljesség maga.
A homályba vesző mezők felől szél fut könnyű iramlással.
Rád gondolok, mormolom neved, és megszűnök
én lenni: boldog vagyok.
Holnap eljössz és együtt kószálunk virágot szedve a mezőn.
Járjuk a réteket s elnézem, ahogy szeded a virágot,
Én már előre látom magunkat holnap virágot szedni,
És amikor eljössz, s együtt barangolunk mezei csokrot gyűjtve,
Számomra az öröm és az igazság napja lesz.
