A hiány maga, a szó és a mögötte rejlő értelem, érzelem. Mindenki ismeri, mindenki tapasztalja, szinte nap mint nap. Mindenki valami rossz dologra gondol, rosszként éli meg, mikor hiányzik neki valami vagy valaki. De ha belegondolunk a hiány az egyik legőszintébb dolog. Nagyon mélyről jön, és még ha nem gondol rá az ember, még ha eltereli a gondolatait, akkor is ott van benne. Nem lehet megjátszani magunknak, nem tudom magamra erőltetni. Igazából örülni kellene a hiánynak, és élvezni a hiányérzetet, abban a tudatban hogy van miért várni, van mire várni vagy kire várni. Érezni hogy fontos a másik és hogy milyen jó lesz majd újra látni, mert ha valaki tényleg hiányzik, és nem csak dobálózik ezzel a a szóval, máris van értelme várni a jövőt, hogy újra átéld, hogy viszont lásd és érezd újra azt, ami nem hagy nyugodni a nap minden percében...
