P.Pálffy Julianna:Tegnap,ma,holnap...

Szeretném meglopni a holnapot.
Percnyi bizonyosságot csennék
csak türelmetlen magamnak,
fehér botként mint a vaknak –
támaszul.

Csapongó képzeletem mámorba
fúlt felén, rabul ejtett gyönyörpillék
repkednek zabolátlanul, áhítva
tenyered melegét, vélt szabadságra
vágyva.

(Tiéd-szerelem. Ezernyi lepkébe
zárva)

Nélküled időtlenül. Veled, örökre.
Éhed, szomjad csábított örömre,
míg meztelen lelkem cicomáztad
könyörtelenül, aggattál rám ólomba
mártott terheket.

Zaklatott képzelet - átüt véremen.
Ajkad méze kísért, mennybe emel,
majd kortyonként józan valóságba
taszít. Lopnám a holnapot. Veled.
Nélküled megvakít.

Szeretlek.
Tegnap, ma, holnap.
Egyszerűen csak így.