Szabolcsi Zsóka

Lyukas zsebű senki vagyok, de virágokból szőtt álmok közt
terelgetem hétköznapjaim bárányfelhőit.
Zengő zivatarban barlangba búvok, napsugaras nyárban friss
forrásvízzel hűtöm forró homlokom.
Kapkodok szálló hópihék után, s pillangószárnyon
csapongnak gondolataim...
Szeretem megörökíteni azt, ami tetszik nekem, képpel,
hanggal, verssel.

Talán néha sikerül... ilyenkor jó élni...