A mozdulatlanság állapota. Az alvás, a várakozás állapota. A szomorú szépség állapota. A csend, a hideg, a fagy, a jég, a hó. A hó gyönyörű. Szomorúan gyönyörű. De nem csak szomorúság, nem csak fagy van
a télben. Hanem jó is. Az, hogy véget ér. Ezt mindig, minden évben biztosan tudhatjuk. Véget ér. Hogy mikor, nem tudjuk. Lehet, hogy hamarosan, lehet, hogy sokára. De biztosan vége lesz. És ezt várjuk.
Ez tartja bennünk a lelket, tudjuk, hogy érdemes élni, várni, mert
lesznek szebb napok. Amikor minden megmozdul, minden felébred,
és minden szép lesz megint. Csak várni kell és hinni. Nem is hinni
- tudni. És türelmesnek lenni. Ez a legfontosabb. És ha megérkezik a tavasz, elfelejtünk minden mást. A hideget, a szomorúságot, a fagyot,
a mozdulatlanságot.
Igen, most tél van. De lesz tavasz.
