Farkas István:Könnyek

A szemből fakadnak ők,
elindulnak fájdalom-barázdát szántva arcokon,
belevésik a szívbe,milyen a fájdalom,
hogy soha ne feledjék a könnyezők.

Aztán csak hullnak-hullnak újra és újra,
könny-fátyolt takarva a múltra
és gyötrik, nyúzzák a szívet,
bizonyítják,hogy kegyetlen az élet.