Nagy István Attila :Egyedül

Fojtogat az éjszaka,elkerül az álom.
A nyálkás sötét bebújik a bőröm alá,
s burjánzik,nő,dagad,keményedik.
Ablakszemek figyelnek az úton,
megrettenve álldogálnak a fák a parkban,
zsugorodnak a magukra hagyott bokrok.
A csillagok remegnek az égbolt
foszladozó szoknyája alatt.
Itt maradtam.Egyedül.