Szeretem a ködöt,amely eltakar,és egyedül lehetek benne.
Szeretem a ködöt,mert csend van benne,mint egy idegen országban,amelynek lakója a magány, királya pedig az álom.
Szeretem a ködöt,mert túl rajta zsongó jólét,meleg kályha, ölelésre tárt karok és mesék vannak,melyek talán valóra válnak.
Szeretem a ködöt,mert eltakarja a múltat,a jövőt,és a jelen is olyan homályos benne,hogy talán nem is igaz.
Olyan kevesen szeretik a ködöt,és olyan kevesen találkozunk benne,de akik találkozunk,nemcsak a ködöt,de egymást is szeretjük.
Szeretem a ködöt,mert csend van benne,mint egy idegen országban,amelynek lakója a magány, királya pedig az álom.
Szeretem a ködöt,mert túl rajta zsongó jólét,meleg kályha, ölelésre tárt karok és mesék vannak,melyek talán valóra válnak.
Szeretem a ködöt,mert eltakarja a múltat,a jövőt,és a jelen is olyan homályos benne,hogy talán nem is igaz.
Olyan kevesen szeretik a ködöt,és olyan kevesen találkozunk benne,de akik találkozunk,nemcsak a ködöt,de egymást is szeretjük.
