Az óesztendőre ráhullott a hó,és eltemette.Könnyű,fehér takarót kapott csak,amit erőtlen,langyos kis szélgyerekek is összetépnek,még sincs belőle ébredés soha.Majd ha a melegedő nap előtt a földhöz lapul a tél fehér arca,és kibukkannak alóla a füvek meg a rögök –azok már az új esztendő gyerekei lesznek, akik nem is emlékeznek a régire,amely elment és elsüllyedt abba az örökkön növekvő óceánba,amelynek
a neve:idő.
a neve:idő.
