Míly szép visszanézni,emlékezni az ifjúságra,mely már messze tűnt!Újra sétálni a mezőkön!A rosszat az ember szívesen felejti s még ha a legnagyobb nyomorban töltötte is:szép volt.Vannak zordabb lelkek,akik tudják,hogy nem volt benne szépség – de ki az,aki nem szívesen kápráztatja el magát emlékeivel!
