... és szerelmet vallott a hópehely a napfénynek.
Nem volt az vég, csupán egy kezdet. A világosságot nem a színek szülik, és nagyobb kincs a féltés, ha a szeretet nyitja ki a kaput az elengedés vigaszával.
Ha jutott Neked ma egy csepp könny, egy sóhajnyi mosoly egy másik életéből, az a Te életed - rejtsd el magadnál, fogadd be örömét... s küldj tovább Te is egy csöpp könnyet, egy mosolynyi pillanatot valaki másnak.
Mire fordul e bolygó, lesz egy háló körülöttünk, amit mi kötöttünk szeretetből és féltésből... csak úgy, mert élünk, mert emberként élünk... mert szeretni jó.
Ez a nap sem lesz könnyebb, mint a többi - de majd jusson eszedbe, hogy volt egy pillanat, mikor többet adtál valakinek, s többet kaptál Te is valakitől... s ha jólesett átélned ezt, próbáld meg most is... talán egy nap kétszer is történnek csodák...
... ebben hitt a hópehely is, mikor szerelmet vallott a napfénynek, s lásd, harmatban leled virágok szirmain... s ha a nap szerelmes fénye oldja titkát, végül a Te szemeidből is kiperegnek vallomásai...
