Sok tétlen, üres napon gyötört a bánat,hogy csak elvesztegettem időmet.Pedig soha nincs az elvesztegetve,Uram; Te saját kezedbe vetted életem minden pillanatát.
Belerejtőzve a dolgok szívébe,te csírává táplálod és fejleszted a magot,virággá a bimbót,a virágot pedig gyümölccsé érleled. Fáradtan,tétlen álomban feküdtem bágyasztó ágyamon,s azt hittem,minden munkám szünetel.Reggel felébredtem,s azt láttam,hogy kertem tele van virágcsodákkal.
