Köszöntlek kedves szép március!Ibolyaszagú, langyos leheletedet érzem már a levegőben.Zöld szőnyegeidet látom már kiterítve a halmokon.Itt-ott fehérlenek az árnyékos mélyedésekben a tovavonult télkirálynak elhagyogatott rongyai,de a napot már te emeled az égre,s a földön már a te lábad jár.
És a te lábad nyomán kizöldül a fű,és előkéklik az ibolya.
Kedves hónapom vagy te nékem.
Te vagy az egyetlen, akit hívunk és akit epedve vár mindenki.
Felőled álmodoztam én is a télen a kályha mellett,és a tűzbe mélázva tűnődtem: hol vannak virágaid?hol vannak madaraid?
mit csinál most a fecskénk?
és mit csinál most a gólyánk?
