Lehetsz nagyon messze,
akármilyen távol,
közelemben jársz Te,
ha én úgy kívánom.

Szememben hordozlak,
örök tükör vagyok,
belerajzoltak már
a sugárzó napok.

Gyémánttű reggelek
véstek a szemembe,
hogy az éjszakáim
veled teljenek be.

S lehetsz nagyon távol,
akármilyen messze,
csak bezárom szemem,
s itt maradsz örökre.

Ki tudna elvenni
tőlem, ha nem adlak!
Itt vagy te, a legszebb,
így csak én mutatlak.

Igazítsd meg hajad
két szemem tükrében,
úgyis ritkán látod
magad ilyen fényben.