Márai Sándor


Timárra gondolok,szeretettel gondolok reá.
Valami meleg barátsággal,jó érzéssel.Ő volt az első ember,akihez én bizalommal voltam.Egy napon meglátott,szemtelenül megszólított,s mintha történt volna valami velem.Arra kell gondolnom,hogy ez a legnagyobb, a legritkább dolog, ami egy emberrel történhet: hogy így,minden ok nélkül bizalmat érez valaki iránt.Az ember él, egyik ember a másik mellett.
Mint a vakok.