Bátorító sorokat kérsz tőlem. Nos, harmincas, és "vén harmincas"
éveimben, de még előtte is, gyermekkoromban is nagyon sötét, reménytelen
időszakot éltem. Gyermekként szüntelen félelem és halálveszély, később
kudarc, sikertelenség, szegénység.
De hittem a csillagomban, s minden nap egy-egy - reménytelennek tűnő –lépést is tettem felé.
Mióta élek a külső körülmények mindig kedvezőtlenek voltak itt az életre. Főleg lelki – szellemi emberek számára . Ma is azok.
De nem szabad engedni, hogy a lelked és sorsod fölött csakis a külső körülmények döntsenek.
Azért nem lettem kedvetlen és depressziós , mert ezt mindig tudtam.
Ma is tudom.
És ma is szükségem van erre a tudásra – minden nap és órában
és percben . Az önbizalom azt jelenti , hogy magadban bízol,
nem a külső körülményekben. Mert azokban nem látok bíztatót.
De hittem a csillagomban, s minden nap egy-egy - reménytelennek tűnő –lépést is tettem felé.
Mióta élek a külső körülmények mindig kedvezőtlenek voltak itt az életre. Főleg lelki – szellemi emberek számára . Ma is azok.
De nem szabad engedni, hogy a lelked és sorsod fölött csakis a külső körülmények döntsenek.
Azért nem lettem kedvetlen és depressziós , mert ezt mindig tudtam.
Ma is tudom.
És ma is szükségem van erre a tudásra – minden nap és órában
és percben . Az önbizalom azt jelenti , hogy magadban bízol,
nem a külső körülményekben. Mert azokban nem látok bíztatót.
