Válóczy Szilvia: Magadért szeretlek

Mosolyodért izzik a nap,
És ha este mégis magadra hagy,
Derűs fénye benned marad,
Hisz az is Te vagy, saját magad.

Két szemed közt a jóság,
Tekintetedben önnön valóság
Kelt pupilládra festett színeket,
Eszményi, és boldog képeket.

Kezedben a gyengédség
Szívemet őrző ezernyi szépség,
Érintésedben lelkednek lángja,
Buja testem meghitt hazája.

Szeretlek azért, aki vagy…
Kivel a magány magára hagy.
Őszinte türelmed közt lépkedem,
S köszönöm újra, hogy vagy nekem!