Milliónyi, milliónyi arc. Jönnek veled szemben, kapkodod a fejed, de
hiába… egyik sem… Egyik sem az az arc, amelyiket látni szeretnéd. Látni
vágysz. Néha már mindegy. Néha már azt is fürkészed, amelyikről
messziről tudod: nem Ő. Mégis, mégis, mégis figyeled. Mert a szíved
mélyén, titkon reméled, hogy mégis, amikor közeledbe ér, Őt fogod látni.
Hogy csoda történik, és az arc átváltozik. És Ő fog ott állni előtted.
Tudod, hogy lehetetlen, talán nevetséges is.
De számodra nem az.
Te csodát vársz. Egy arcot. Őt.
De számodra nem az.
Te csodát vársz. Egy arcot. Őt.
