Szeretlek, mint a folyó, amely magányosan és gyengén indul útnak a
hegyen, aztán elkezd növekedni, csatlakozik más folyókhoz, és végül már
nincs az az akadály, amit ne tudna leküzdeni, hogy eljusson oda, ahova
akar. Így hát elfogadom a szereteted, és átadom neked az enyémet. (...)
Egy olyan szeretetet, amelynek nincs neve, nincs magyarázata, ahogy a
folyó sem tudja megmagyarázni, miért pont arra tart, amerre tart, csak
folyik előre. Egy olyan szeretetet, amely nem kér és nem ad semmit
cserébe, csak van. Én soha nem leszek a tiéd, te soha nem leszel az
enyém, de így is elmondhatom, hogy szeretlek.
