Egy ideig azt a kis jelentéktelen, kék
virágocskát nézte, amelyik onnan bújt elő a moha közül. Egészen
jelentéktelen volt, még észrevenni is alig lehetett. Pedig sok tölcsér
fityegett rajta, egészen aprók, tiszta világoskékek, olyanok, mint az
égbolt nyáron, amikor tele van napsugárral. Milyen szép - gondolta - s
az ember nem is látja meg. Elmegy mellette, s rálép.
Mennyi sok szép
dologgal van tele a világ.
