A szívem vadul kalimpált, a vérem forrón lüktetve, sebesen áramlott az
ereimben. A tüdőm csordulásig telt a bőréből áradó édes illattal. Mintha
az az üresség sose lett volna.
Hibátlan egész voltam - nem gyógyult,
hanem inkább "soha-meg-nem-sebzett".
