Olykor úgy érzem, nem csak a magam terhét viszem... Láthatatlan
fájdalmas szálak fűznek össze minden történéssel, mindenki kínjával.
Hordozom azt is, ami másoknak fáj, reménykedem abban is, ami mások
reménysége. Menekülök minden menekülővel, lázadok minden lázadóval, ülök
elítéltekkel a siralomházban, enyém is a mások utolsó éjszakája.
