Csitáry-Hock Tamás


Van a fészek…

Kedves látvány. Madárkák pihegnek benne, várva szüleiket, várva az erőt adó élelmet, várva a megnyugtató biztonságot. Pici fészek. Látszólag szűk és kényelmetlen. Mégis, a legjobb. Mert érzést ad. A biztonság, a figyelem, a szeretet, a törődés érzését. Otthont. Ahonnan a madár szárnyra kelhet, és ahová visszatérhet. Bármikor. Ahol tudja, hogy biztonság, szeretet, törődés, békesség v árja. De nem csak a madárnak van fészke. A léleknek is. Van egy fészek, ahol a lélek ugyanígy otthon lehet. Ahonnan szárnyra kelhet, és ahová visszatérhet. Ahol figyelmet kap, szeretetet, törődést. És nyugalmat. Egy ölelő érzést. Otthont. Ahol a szárnyaló lélek biztonságban lehet, ahol új erőt kaphat. A további szárnyaláshoz. Igen, van ilyen fészek. Egy szív. Az Ő szíve.

Létezik ez a fészek.