A szerelemről most azt gondolom: - Hogy mihelyt az ember a bensőségnek,
meghittségnek eddig a stádiumáig jutott el... mihelyt valakivel úgy tud
beszélni, mintha saját magával beszélne... nem is mintha saját anyjával
volna együtt, hanem anyjáról képzelt
ideáljával... - szóval lélek és lélek között semmi idegenség, semmi
akadály, hamisság, alakoskodás... mikor nincs szükség ravaszkodásra: -
mert szív szívhez szól... szívtől szívig egyenes az út: ez éppen, a
legtisztább szerelem!
