Az idő jár, s az élet e hetekben megtelik tömény tartalommal. Más az
emberek pillantása. Neszelnek valamit, az égre néznek csillogó
szemekkel, aztán a földre, elborult pillantással. (...) Mi ez az érzés,
ez a tömény, ez a sűrű, ez a fájdalmas és félelmes keresgélés és
csodálkozás? Mi van a levegőben, az emberek szemében, a nők mosolyában? A
búcsú.
