Csitáry-Hock Tamás

Benned van…

És időnként megjelenik. És piszkálni kezd. Te pedig egyre rosszabbul érzed magad. Bosszant, szabadulni szeretnél tőle, de nem megy. Mert benned van. Részed. Ő is te vagy. Mégis bosszant, mégsem akarod. De fogadd el. Hiszen ember vagy. És ha ő nem lenne benned, te sem tudnád, hogy az ellentéte is létezik. Az ellentéte is benned él. Ha nem fáznánk, nem tudnánk értékelni a Nap melegét. Ha nem fájna az ütés, nem tudnánk értékelni a simogatás kényeztetését. Ha nem lenne távolság, nem értékelnénk a közelséget. És azt sem tudnád, hogy hiányzik, ha mindig veled van. Ha nem lenne rossz, nem lenne jó sem. Mert nem tudnánk, mit jelent a jó fogalma. Hiszen egy természetes állapot lenne, egy megszokott állapot, ezért értékelni sem tudnánk. Mert a Napfényt is sötét, hideg napokon tudjuk igazán értékelni. A közelséget is akkor értékeled, ha már volt távol is. És a jelenléte is akkor válik igazi értékké, ha már egyszer is hiányzott. Minden jót a rossz ismeretében értékelünk. Minden a rossztól válik jóvá. És ha magadban is felfedezed a rosszat, amit nem akarsz, amit utálsz, amit szeretnél kiűzni, akkor tudnod kell, hogy valójában ezért tudsz jó lenni. Mert a rossz késztet arra, hogy a jóra törekedj, a jóba menekülj előle. És ha ez megtörténik, akkor nem kell a rossztól félned. Mert segít. Segít a jó felé igyekezni, a jóra vágyni. És így válik minden rossz jóra.

Csak hinni kell.