Éjjel, amíg aludtam, történt valami: vége a nyárnak. Felébredek,
hallgatom a szelet, nézem a sötétbarna lombot az ablak előtt, s nem
érzek semmiféle őszi bánatot. Örülök, hogy vége a nyárnak. Örülök, hogy
nem hozott semmit. Örülök, hogy nem tántorodtam meg a boldogtalanságba
vetett hitemben. Örülök, hogy nincsenek többé illúzióim a megoldásról.
Tessék, ősz, rajta! - gondolom. Rakd ki kellékeidet, ereszd le avas
zsinórpadlásodról avítt színfalaidat, hullass lombot, nyögesd szeleidet,
átkozz és temess! Üdvözöllek, tél és pusztulás hírnöke. Nem védekezem.
Beleegyezem. Várlak.
